Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)
Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából
a kóborló, kéregető és bűnöző életmódot folytató csoportok meghatározása volt: „kóbor cigányok és más veszedelmes emberek...Ugyanis ezen üldözött cigányok és a hozzájuk csatlakozott másfajta emberek az ilyen eljárások idején, mivel összeírva nem voltak, egész Magyarország és csatolt részein, habár főben járó bűnnel terhelten is, elmenekültek, és soha feltalálhatok nem voltak és az eddig meg nem történt összeírásuk miatt nem voltak fővesztéssel büntethetők." 17 Az összeírások azonban csak később, az 1740-es évektől kezdődtek meg. Zalában az 1768-as összeírás előtt csak felekezeti összeírások18 némelyikében jelölték a cigány etnikumot, és néhány részleges, egy-egy uradalomra vonatkozó lélekösszeírás került eddig elő a megyei közgyűlési iratok közül.19 Ezekből csak az összeírt településen, uradalomban létező cigány családok nevei szerepelnek, az egyháziak esetében ezen túlmenően csak a gyónóképesség. A zalai cigányösszeírások alapja az 1767. decemberi 10-i utasítás (Mária Terézia korábbi szabályozásokat összegző alaprendelete), mely előírta az összeírás konkrét formáját is. A Helytartótanács ebben „elrendeli a valamennyire letelepedett cigányok összeírását, beleértve az idegeneket és távol levőket is. Elrendeli továbbá, hogy a többi cigányt a következő év júliusáig úrbéri szolgálatra kell kötelezni, az azután is kóborlók kunyhóit és földalatti házait le kell rontani, kiket magukat le kell tartóztatni és útépítésre, vagy más közmunkára kell adni. Az öltözködéssel kapcsolatban megtiltja a gyerekek meztelenül járatását, a felnőtteket pedig a falusiak ruházkodásához való alkalmazkodásra kötelezi, azzal a megjegyzéssel, hogy a nők nem járhatnak ezentúl egy szál vászonban. A törvényhatóságokat kötelezi, hogy a céheknél járjanak el a gyerekek mesterségre való oktatása érdekében. Eltörli továbbá a vajdaság intézményét és minden cigányt a falusi bírók alá rendel; végül eltiltja a lótartást, kivéve, ha valaki valóban kereskedik lovakkal és van is azokról levele, illetve, ha a jobbágy telken lakó cigánynak a gazdálkodáshoz van szüksége lóra."20 Ezek az előírások azonban nem az alapadatokra koncentráló 1768-as, hanem már a kívánalmak teljesülését is mérő 1773-as összeírásban kerülnek elő kérdésként és normaként. Ennek az utasításnak tartalmát idézi fel a forrásközlésként is már megjelent 1769-es rendelet21 első pontja: „Elsőbben: miként az 1761. december 10-én innen 17 III. Károly rendelkezése Heiczinger János fordítása. Lásd MEZEY B. 1986. 81. p. 18 Lásd ÖRDÖG F. 1991-1998. 19 Lásd II.l. fejezet. 20 tóth p. 2006.50. p. 21 Mária Terézia 1769-es rendeletét Heiczinger János fordításában „A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban" című kötetben olvashatjuk. MEZEY B. 1986. Ebben utal egy korábbi, a közlés szerint 1761-es rendeletre, de Tóth Péter közlése nyomán ez elírásnak, vagy a 7-es szám rossz olvasatának tűnik, ami lehetett amiatt is, hogy 1761-ben és 20
