Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából

A Helytartótanácstól kapott rendeleteket és utasításokat a 18. század második felében a vármegye közgyűlésein (generalis congregatiokon), vagy a kisgyűlé- sein (particuláris congregatiokon) tárgyalták. A tárgyalás eredményeként a fő- és al-szolgabírók elindították a megfelelő eljárásokat, létrehozták a helyi szabályo-zásokat, és ezeket járásokként ki is hirdetették.

Sokhelyütt más vármegyékben a városok, nagyobb települések csak a saját területükön érvényes helyhatósági törvényeket, az úgynevezett statútumokat (szabályrendeleteket) hoztak.9 Zala megyei statútumok 1702 és 1750 között (136 statútum) csak egy rendelkezést tartalmaznak cigányokra vonatkozóan.10 Zala megye közgyűléseinek regesztáit közlő forráskiadványokban 2692 regesz- tatételből is csak a fent említett egy vonatkozik cigányokra.11 Ebből az mindenképp következik, hogy megyei felzúdulást okozó nagyobb konfliktus nem alakult ki a cigányok és az őket körülvevő társadalom között a megyében, a kisebbek pedig elrendeződtek.

Népesség-összeírások

A 18. századi zalai cigányságra vonatkozóan a legjelentősebb adatforrások a cigányösszeírások, hiszen nagy mennyiségű adatot tartalmazó, az egész megyét átfogó, viszonylag egységes elvek szerint készültek el. Ennek ellenére csak néhány megyében kezdték meg feldolgozásukat: az 1768-as Bács-Kiskun megyei cigányösszeírásról Mészáros László12 már 1975-ben írt egy módszertani szempontból is jelentős összefoglalást. Legújabban Schleininger Tamás forrás- közlését olvashatjuk 1760-ból, a solti járásból (Pest megye) mely az 1768-as ösz- szeírást is említi.13 Örvendetes, hogy készülőben az 1768-as cigányösszeírások Dunántúli megyékre vonatkozó teljes kiadása is.14 Zalában kötetünk az első forrásközlő kiadvány e tekintetben is, bár az 1768-as összeírások vázlatos ismertetésére már sor került.15

A cigányság összeírását elsőként a török hatóságok rendelték el.16 Az első országos összeírást III. Károly 1724-ben rendelte el, melyből kiderül, hogy az ösz- szeírásra, mint a rendfenntartás eszközére tekintett, a cigányság pedig jobbára

9 Vö. TÓTH P. 2006. 58. p.

10 TURBULY É. 1987.101-111. p.

11 A forrásközlések mutatói és átolvasása alapján. Lásd: BILKEI I.-TURBULY É. 1989., TURBULY É. 1996.

12 MÉSZÁROS L. 1975.

13 SCHLEINIGER T. 2006.

14 A zalai úrbéres forrásokat is közlő HORVÁTH Zita történész és a cigány történet forráskutatásában jelentős szerepet vállaló miskolci történész, TÓTH Péter állítja össze.

13 KARDOS F. 1995.

16 TÓTH P. 2006. 70. p„ vö. NAGY P. 1998.a.

19