Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából

ezekre az iratokra a sematikus cigánykép, melynek ugyan van valóság- tartalma, de nem mutatja a korabeli cigány társadalom differenciáltságát és nem is törekszik annak megismerésére, mert egyetlen célja a jobbágytársadalomba való beolvasztás.

2. Vannak olyan forrásaink is ebből a korból, melyek igényelték a cigány közösség, személy közreműködését, a tőlük élőszóban kapott információkat felhasználva jöttek létre. így valamelyest valósabb képet mutatnak a forrásban leírt cigány közösségekről, személyről, főleg azokban a témakörökben, ahol nem volt érdekelt sem a cigány adatközlő, sem az adatokat lejegyző a tények kisebb-nagyobb módosításában. Két nagy forráscsoportot hozhatunk erre példaként: a cigányösszeírásokat és a perszövegeket. Mindkettőnél személyes kapcsolat alakult ki az adatközlő és a kérdező között, mely az információk pontosítására, árnyalására is módot adott.11 A cigányösszeírásoknál az uralkodó elvárásainak való megfelelés, a pereknél a váddal kapcsolatos, sokszor ambivalens viszonya az adatok módosítására a legfőbb kényszerítő erő.

3. Forráskötetünkben egy kérelem12 és Kozák Nótár menlevelei13 képviselik leginkább a harmadik típust, mely legközvetlenebb módon kapcsolódik a cigány közösséghez, hiszen az ő megbízásából, akaratából készül. Természetesen ezeket sem írástudó cigányok hozták létre, hanem - a kor szokása szerint - ezzel megbízott írástudók (deákok, írástudó mesterek, akiknél dolgoztak) segítségét vették igénybe.

A cigány közösségek írásbeliséghez való viszonya nem csak a források tartalmát, hanem körét is befolyásolja. Nyilvánvaló, hogy feudális társadalomban alávetetten élő cigány közösségek nem hozhattak létre olyan történeti forrástípusokat, melyeket a magyar államiság - a Magyarországon kisebbségben élő népekre vonatkozóan is - létrehozhatott. Az is természetes, hogy a szóbeliségben élő cigány társadalom nem írta le gazdasági ügyleteit, jogszokásaiból adódó megállapodásait, ezek tartalmának lejegyzése csak másik, fejlett írásbeliséggel rendelkező nem cigány szerződő fél (uradalom vagy városi elöljáróság) szándékából, vagy utólag, peres ügy esetén történt.

így a cigány társadalom belső életére nézvést nagyon kevés információnk van (leginkább néhány családi peres ügyből), valamelyest több adattal rendel11 Például az 1773-as cigány összeíráskor, ahol a lakhatásnál többnyire az el is várt „habitat in domo juxta seriem"— a falu sorjában van háza, szerepel, de néhol jelezve van a konkrét átmeneti állapot is: a ház épül, vagy már kapott házhelyet az összeírt. A perszövegek esetében a rokonságról, vallásról, néhány szokásról szólnak hitelt érdemlően, ha ezek nem kapcsolódnak a bűnesethez.

12 A tapolcai Árvái kérelme a lótartás engedélyezéséért, lásd: V.l. forrás.

13 Lásd: V.6. forrás.

10