Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

leslegekre igenis szükség volt, mert ezek tették lehetővé azt a beruházási munkát, amire a gazdasági talpra állítás érdekében szükség volt. Csekély feleslegre a jövőben is szükség lesz azoknak a beruházásoknak a folytatására, melyek minden társadalmi osztálynak javára szolgálnak. Az útépítésnek nemcsak közvetlenül a munkás látja hasznát, aki munkához jut, hanem közvetve az iparos, kereskedő, gazda is, kiknek a jó út kell. A beruházásokat, melyek közvetlen jövedelmet, a kamatjukat sem hozzák meg, a jövőben is a budget feleslegeiből kell teljesíteni.

Óva intem az országot: bármennyire reá is van szorulva, a külföld segítségét meggondolatlanul ne vegye igénybe improduktív célokra, luxus vagy olyan építkezésekre, melyek a beléjük fektetett tőke kamatait sem hozzák meg. Mert jaj az országnak, ha eladósodik. Ez a függetlenség megszűnését jelenti, amelyik percben a hitelező végre akarja hajtani követelését.

A földreform befejezése előtt állunk. A földbirtok-politika terén még feladatok sorozata áll előttünk. A kisajátított földek pénzügyi része megoldatlan. Gondoskodni kell olcsó kölcsönről és segítségről, hogy a házhelyhez juttatottak valóban otthont tudjanak építeni maguknak. A földművelésügyi miniszter kezébe letett elővásárlási jogot (hogy ti. ha egy nagyobb birtok eladó, azt a földművelésügyi miniszter megvehesse erre a célra), hatékonnyá kell tenni azzal, hogy a miniszternek megfelelő összeget bocsátunk rendelkezésére.

Nehéz kérdés a hitbizományok kérdése is. A múltban hosszú ideig nem nyúltak ehhez, de végre is hozzá kell nyúlni, bizonyos keretek közt reformokat kell életbe léptetni, ha egészséges birtok megoszlást akarunk ebben az országban. A reformoknak ki kell terjednie arra, hogy a földben fekvő hitbizomány átváltoztatható legyen pénzben vagy egyéb értékben fekvő hitbizománnyá. Korlátozni kell a hitbizományi megkötöttséget a birtok terjedelem egy kisebb hányadára. (Zajos helyeslés.) A másik súlyos feladat: a kis- és középbirtokot meg kell óvni az elporlódástól. Lehetővé kell tenni, hogy (ha akarják) a kis- és középbirtokosok földjüket osztatlanul örökíthessék át valamelyik gyermekükre. Én mindig együtt haladtam a kisgazda-társadalommal. Súlyt helyeztem arra, hogy részt vegyenek az állam ügyeinek vezetésében és igyekeztem őket jogi, szakirányú és más intézményekkel gyarapítani. Ne vesse tehát senki a szememre, hogy én nem jó agrárius vagyok! Agrárius voltam én már akkor, mikor ezek a földdel még nem is foglalkoztak. Ez a párt a földből, a magyar földből nőtt ki, abba bocsátja gyökerét és addig akar élni, ameddig abból táplálkozik. (Percekig tartó taps és éljenzés.)

Befejezésül még a polgári szabadságjogok kérdéséről szólok. A polgári szabadságjogok - egyéni, lelkiismereti, politikai, vallási, szólásszabadság - nagy vívmányai a kultúmemzeteknek, melyekhez nyúlni senki sem akar. A magyar is mindig szabadságszerető nép volt és kell, hogy az is maradjon mindig. De ne feledjük el, hogy ezek a jogok felemelkedést, erősbödést jelentenek, hajói használják őket, - ellenben züllést, civódást, forradalmat, ha nem tartjuk meg azokat

372