Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
és maga részéről is a leghatározottabban állást foglal ezen teljesen időszerűtlen reform ellen, amely a jogfolytonosságot úgyszólván egyedül képviselő törvény- hatósági és községi szervezetnek törvényes rendszerét megbolygatni vagy átalakítani akarja és ezen törekvésekkel szemben tiltakozását és állásfoglalását jelenti ki és kívánja, hogy míg a nemzet alkotmányos tényezői az ország egyik legéletbevágóbb kérdéseiben sem határozhatnak, minden reformtervezet mellőztessék.58 Mondja ki a közgyűlés, hogy az ősi vármegye autonómiáját érintő minden kérdés állandó és éber figyelemmel kísérése és a vármegyék álláspontjának lehetőleg egyöntetű kifejezésre juttatása érdekében állandó és szoros kapcsolatot létesít a többi törvényhatóságokkal, és a vármegyei önkormányzatot lényegében érintő reform kérdésének állandó és éber figyelemmel kísérésére alakult országos bizottsággal. E célból a törvényhatósági bizottság határozza el, hogy az országos bizottságban leendő képviseltetése céljából Zalavármegye részéről 4 bizottsági tagot, Bosnyák Géza, dr. Tarányi Ferenc, dr. Farkas Tibor és Bedegi Gábor törvényhatósági bizottsági tagokat jelöli ki, akiket a véglegesen megalakítandó központi bizottsággal Zalavármegye törvényhatósági bizottsága nevében való állandó együttműködésre felhatalmaz. A törvényhatósági bizottság ezen álláspontját felirati joga alapján felirat alakjában közölje a m. kir. kormánnyal és juttassa azt el a m. kir. Belügyminiszter úr útján a kormányzó úr ŐfÖméltóságához is és küldje meg a vármegyék országos bizottságának. A közgyűlés a hozandó határozatában és a feliratában mutasson rá arra, hogy hazafias aggodalommal látja azt a törekvést, mely az ezer éves vármegyei szervezet megbolygatásával a magyar alkotmányos szabadság, a konzerváló nemzeti érzés, a hazafias nemzeti áldozatkészség évszázados bástyáit alapjaiban támadván meg, a vezetésre hivatott magyar értelmiség egyik legerősebb pozícióját elpusztítani, a nemzeti erők konszolidációjának egyik leghatékonyabb fegyverét kezéből elvenni készül. Megállapítja azt, hogy a magyar vármegyei szervezet mai összetételében a magyar államalkotó géniusz által történelmileg kifejlesztett intézményes biztosítéka nemcsak annak, hogy a hatáskörébe utalt közügyek intézésében a nemzet legkülönbözőbb rétegei ténylegesen részt vehessenek, de egyben biztosítéka annak is, hogy a hivatottságuknál, képzettségüknél, hazafias hagyományaiknál fogva vezetésre termett tényezők az önkormányzati életből még a legszélsőségesebb 581920-ban a Teleki-kormány belügyminisztere, a kisgazdapártot képviselő Ferdinándy Gyula kidolgozta a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslatát. Ez a vármegyei szervezet átalakítását is célul tűzte ki, például a törvényhatósági választójog kiterjesztésével és a titkosság bevezetésével. A reform ellen a vármegyék ellentámadást indítottak, többségük - ahogy itt Zala vármegye esetében is látható - feliratban követelték a tervezet elvetését. A vármegyék küldöttei 1921. február 9-én tiltakozó nagygyűlést tartottak a pesti vármegyeházán. A támadások eredményeként Ferdinándy nem sokkal később lemondott hivataláról, ezzel reformtervezete is megbukott. 250