Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
seket és okiratokat, melyek kézzel foghatólag fognak bizonyítani állításunk igaz volta mellett. Az 1848-1849-iki szabadságharc Muraköz népét sem hagyta érintetlenül. Úgy az alsó, mint a felső vidék lakossága nemzetőrséggé alakult, felfegyverkezett és a Dráva partjára sietett őrt állani, hogy a betömi készülő horvátok ellen megvédelmezze a haza határát. A faj- és nyelvrokon horvátok eget, földet ígértek a muraközieknek, hogy magukhoz csábítsák őket, de a nép ellenállott és visszautasította az ígéreteket. A Dráván átjött nagy számú illír szerezsán55 ellen mit sem tehetvén, eleinte passzív magatartásra határozta el magát, de hazáját nem árulta el. 1848 augusztus másodikán az összes muraközi községek elöljárói részvételével Csáktornyán gyűlés tartatott abból a célból, hogy a népet a horvát bánnak való hódolásra és Magyarország ellen való felkelésre buzdítsák. Ezen a gyűlésen a nép erélyes hangon tiltakozott a bán fellépése ellen és kimondotta, hogy nem akar, s nem is fog a bán hatósága alá tartozni. Horvátország fennhatóságát el nem ismeri, s végül kijelenti, hogy szükség esetén fegyvert ragad. Később a harc zajában ezt meg is tette, s a muraközi Gasparich Márk ferenc-rendi szerzetes vezetése mellett Alsódomborúnál megverte a szerezsánokat. Gasparich vértanúhalált szenvedett, mert elfogták, s Pozsonyban felakasztották.56 A hálás utókor Pozsonyban egy utcát nevezett el róla, földijei pedig szülőhelyén, Perlak főterén szobrot emeltek az emlékére. Az emlékművet a Muraközbe most betört szerbek és horvátok lerombolták, ám de ez nem fogja lerontani, sőt hatványozni fogja azt a kegyeletet, melyet Muraköz népe Gasparich Márk magyar vértanú földije iránt érez. A szabadságharc leveretése után a muraközi népet, mert nem akart magyar hazája ellen fellázadni, az osztrákok azzal büntették, ami legjobban fájt nekik: leszakították az édes anyahaza kebeléről, s odadobták a horvátoknak. Az örök időkre berendezkedni készülő horvátok a közigazgatást a kezükbe véve, először is elvették az anyanyelvét és a délszláv irodalmi nyelvet akarták meghonosítani az iskolákban. Kiszórták a már akkor is használatban volt magyar olvasókönyveket. Eltulajdonították az iskolák berendezéseit, felszereléseit. Elzárták a Magyarország felé vezető utakat, s új kocsiutakat építettek Horvátország felé, hogy a nép ne kereshesse fel adás-vevési ügyeiben a magyarországi vásárokat, kereskedéseket, hanem hogy kereskedelmileg is Horvátország felé gravitáljon, akár csak a jelen betörés idejében. Muraköz sorsa 70 év múlva megismétlődött. Most is reméljük, hogy a határkiigazító bizottság Muraköz rabságos helyzetét meg fogja szüntetni. 55 Illír szerezsánok: Délszláv nemzetiségű, fegyveres határőrök. “Gasparich Márk Kiüt (1810-1853) horvát származású, ferences rendi szerzetes. 1848-ban csatlakozott a Muraközben harcoló Perczel-hadtesthez, tábori papként Perczel törzskarában szolgált. Az egyik csatában valóban személyesen vezette rohamra a magyar honvédeket. A szabadságharc bukása után illegalitásban is tovább szervezkedett, sőt radikális egyenlősítő eszméket is terjesztett, míg végül letartóztatták és Pozsonyban kivégezték. 247
