Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931

vételárért. A dolog érdekessége, hogy az OKH-t a kormányzat azért hozta létre, hogy az a kisbirtokosok kedvezményes hitelezését biztosítsa. Végül 173 holdra megszületett az egyezség, a birtok többi részét Őrffy kapta meg egészben. A gazdák nem adták fel, ugyanis amikor kiderült, hogy Őrffy az egész birtokot bérbe akarja adni, bérlőszövetkezetet alapítottak. A kért bérleti díjra ismét pozitív választ adtak, ám ismét pórul jártak, Őrffy ugyanis egy helybeli földbirtokosnak adta ki a birtok egészét.19 A szövetkezetbe tömörült több száz gazda küzdelme látszólag mégis eredményt hozott, 1931 februárjában ugyanis a vármegye törvény- hatósági bizottságának gazdasági albizottsága a bérleti szerződést nem hagyta jóvá, utasította a birtok új tulajdonosát kisbérietek létrehozására. A bizottsági döntés végeredményét vélhetően komolyan befolyásolta a közelgő országgyűlési választás híre, különös tekintettel arra, hogy a gazdák ügyét felvállaló és őket - ingyen - képviselő ügyvéd, Meizler Károly a kerületben képviselőjelöltként szándékozott indulni. A földművelésügyi minisztérium azonban végül megsemmisítette a vármegyei gazdasági albizottság döntését és a birtok a tulajdonosok eredeti szándékának megfelelően lett el- és bérbe adva. Az ügyben Farkas Tibor képviselő interpellációt nyújtott be a parlamentben. Rávilágított arra a tényre, hogy ez az eset nemcsak az 1920-as földbirtokreform-törvény „intencióival és szellemével" ellenkezik, de a kormányzat ez ügyben hangoztatott nézeteinek és felfogásának is ellentmond: „Azt az elvi kérdést akarom leszegezni, hogy mit akarunk tulajdonképpen, elsősorban mit akartunk akkor, amikor a földbirtoktörvényt hoztuk és mit akarunk most, akarjuk-e komolyan a földbirtok helyesebb megoszlását előmozdítani s éppen úgy, mint a törvény mondja, [...] igen vagy nem."20 Az esetből a korszakra nézve sok tanulság levonható, a tárgynál maradva azonban látható, hogy a parasztok gazdasági gyarapodása sok esetben nem rajtuk, hanem a társadalmi feltételrendszeren bukott meg.

A mezőgazdasági termelés modernizációját nagyon akadályozta az a tény is, hogy a nagybirtokok nem piaci, hanem szociálpolitikai szempontok figyelembe vételével voltak kénytelenek gazdálkodni. A kormányzat ugyanis az 1920-as években a főispánok segítségével figyelemmel kísérte a birtokok tevékenységét és nyomást gyakorolt rájuk, hogy a mezőgazdasági munkákat a környező vidék napszámosaival végeztessék el és ne gépi erővel.21 Ennek nyilvánvaló szándéka az volt, hogy a legszegényebb rétegek munkához juttatásával elejét vegyék az elégedetlenségnek. Ezzel viszont lehetetlenné tették a nagybirtokok kapitalista fejlődését és modernizációját.

Összességében elmondható, hogy Zala megye az 1920-as években a stagnálás állapotába jutott, a konszolidáció egyet jelentett azzal, hogy a korábbi gazdasá19 Zalavármegye, 1931. február 24.

2» ON 1927-1931.34. kötet 329. p.

21ZML Főisp. biz. 34/1926. (123. sz. dokumentum)

16