Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
A zalaegerszegi erdők elkülönítése a jobbágyfelszabadításkor A város gazdáinak egyre fontosabb volt, hogy megfelelő legelő legyen állataik számára. A domborzati viszonyok miatt kevés volt a szántó. Ez, és a bonyolult, néha alárendelt kapcsolat az uradalommal, vezetett oda, hogy az úrbériség megszüntetésekor már nem volt szó a faizás megváltásáról, hanem csak a legelő elkülönítésről. A legelő elkülönítés történetét részletesen feldolgozta Simonffy Emil.73 Az 1856- ban történt megállapodás szerint a város az 551 hold területű Alsóerdőt, a Szabad Csács dűlőben fekvő 149 hold tiszta legelőt és a dobragaszti Felsőerdő 264 holdját kapta meg. A jog szerint a földesúr a legelőről kivághatta és elszállíthatta volna az összes fát az átadás előtt. Ezt azonban nem tette, de nem is tehette volna meg. így az a városé lett, némi kárpótlásként a faizási haszonvételek elkülönítésének elmaradásáért. (Meg kell jegyezni, hogy a megyében a legelők elkülönítésekor a földesúr több helyen kivágta a jog szerint őt illető fákat; ha ezt itt is megteszi, akkor ma már valószínűleg nem lenne Alsóerdő.) Tulajdonképpen 800 hold erdőről folyt az egyezkedés, hiszen a Szabad Csács kivételével mind az Alsóerdő, mind a Felsőerdő erdő volt. Igaz, hogy legelőként kapták, legeltetésre azonban csak részben volt alkalmas. Az egész XIX. században meghatározó volt Zalaegerszegen a legelő erdő gazdálkodási mód, amely kihatott a következő századra is. (A legelő erdőben az aljnövényzetet kitisztítják, az erdőt kiritkítják, hogy a fű nőhessen. Az ilyen állásban nőtt fák nagyrészt csak tűzifának használhatók, mivel ágasak. A felújítás zömmel sarjról történik, mely hamar odvasodik. Legtöbb helyen a legelő erdő mellett tartottak épületfának való erdőt, ez volt a tilos erdő.) Az első negatív jelzések már a század elején megjelentek. A püspökség földesurasága idején, ha jó minőségű épületfa kellett, akkor azt az uradalom novai erdejéből hozatták Egerszegre. A városi tűzvészek után is ugyanígy történt. Összehasonlításként a csácsi, pózvai és a botfai erdőkben ilyen gondok fel sem merültek, hiszen a szakszerű erdőgazdálkodás első csírái már jelen voltak. 1855-ben a Bogyay Lajos megyefőnök elnökségével tartott tanácskozáson - melyen a város vezetői is jelen voltak - javasolták a helytartósági osztály felé, hogy Zalaegerszeg igazgatásában legyen egy pénztárnok, aki egyúttal erdőfelügyelő, valamint egy erdőkerülő. Isoó Ferenc patikust ajánlották pénztámoknak és erdőfelügyelőnek, az erdőkerülőt a város maga akarta kiválasztani.74 Kissé meglepő, hogy a szakigazgatás kiépítésének kezdetén két, egymástól meglehetősen távol 73 Simonffy Emil 85-101. p. 74 Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. (Zalaegerszegi Füzetek 6.) Zalaegerszeg, 2000. 98-101. p. 251
