Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Molnár András: Zalaegerszeg önkormányzati reformja az 1840-es években

zottság javaslatai szerint a város polgárainak és háztulajdonosainak (nemeseknek és nem nemeseknek közösen) titkos szavazással egy hatvan tagból álló testületet, úgynevezett külső tanácsot kellett választaniuk. A hatvanasok vagy választott polgárok - ha csak bűnt nem követtek el, vagy más hivatalra meg nem választották őket - halálukig viselhették tisztségüket. Ők választották meg azután szótöbbséggel - és (elvileg) ugyancsak titkos szavazással - a város bíráját, tizenkét tanácsosát és hét további tisztségviselőjét, valamint ők tartoztak felügyelni az általuk választott belső tanács munkájára is.

Zala vármegye szabályrendelete valójában a mindaddig általánosan követett feudális szokásjogot foglalta írásba. A mezőváros polgárait továbbra sem illette meg a közvetlen választójog, a város tisztségviselőit és tanácsosait egy zárt, alig- alig változó összetételű, kiváltságos testület választotta meg és ellenőrizte. A szabályrendelet lényegesebb újítása az volt, hogy a hatvantagú külső tanács egyhar- madát a megyeszékhelyen letelepedett, és ott egyre nagyobb gazdasági-társadalmi súllyal rendelkező nemesség köréből kellett választani.3

A vármegye 1840. augusztus 10-i közgyűlése kisebb módosításokkal jóváhagyta a bizottság által kimunkált rendszabásokat, és elrendelte azok kihirdetését, életbeléptetését,4 az egerszegi önkormányzat működési zavarait azonban ezzel még nem sikerült elhárítani. 1840 novemberében újabb kifogás érkezett a bíróválasztás ellen, következő év márciusában pedig a mezőváros tanácsa panaszkodott a megyegyűlésen.5 Noha a vármegye által kidolgozott szabályrendelet kikötötte, hogy sem a mezőváros tanácsának, sem a választott polgárok testületének nem lehet tagja az, aki nem tud, vagy nem hajlandó a gondjára bízott közpénzekkel időben elszámolni, e szabálynak nem mindig sikerült érvényt szerezni. 1843 februárjában a püspöki uradalom tiszttartója is az elmaradt számadások elkészítését sürgette, és a város vezetőinek elszámoltatásához a vármegyétől kért segítséget.6

1843. november 6-án Hegyi Énok, ságodi uradalmi ügyész és táblabíró, valamint Zalaegerszeg több polgára az alábbi kérvényt nyújtotta be Zala vármegye közgyűléséhez: „Magyar édes honunk szellemi s anyagi jóllétének haladási lépteivel a Zalaegerszegi mezőváros is haladni kívánván, hogy e buzgó törekvéseiben elősegíttessen, alulírottak bátrak vagyunk a tekintetes nemes vármegyét alás3 ZML kgy. ir. 1840:1798.

3 ZML kgy. jkv. 1840:1798.

5 ZML kgy. jkv. 1840:2806., 1841:859., vö. Benczéné Nagy Eszter értekezése 94-96. p.

6 ZML Zalaegerszeg mezőváros régi levéltára (a továbbiakban: Zeg. régi It.) 126. sz. Az 1843. február 6-i zalaegerszegi uradalmi úriszék jegyzőkönyvének kivonata.

98