Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Német József: Zalaegerszeg kulturális élete a 18-19. század fordulóján
A lassú növekedés egyik oka lehetett a város kedvezőtlen települési módja. Akkoriban a Zala és a Válicka mocsaras árterülete miatt az építkezésre csak nagyon szűk terület volt alkalmas, ezért a házak zsúfoltan, sokszor rendezetlenül helyezkedtek el. Mindehhez járult, hogy a falak általában fából készültek, a tető fedésére a zsúpot használták. A 18. századból is számos adatunk van arra, hogy többször is tűzvész pusztított. Például 1760-ban május 18-án este olyan borzalmas erejű tűz lobbant fel, hogy közel kétszáz, cselédsorban élő ember maradt hajlék nélkül, a régi templom harangjai is egy kivételével elolvadtak.10 Sebők Samu idézi a város 1781. évi jegyzőkönyvéből, hogy Sárvári György nótárius háza „esztendő folása alatt két ízben égett el", emiatt mentenie kellett az iratokat.11 1790-ben újabb tűzi veszedelem, 1795-ben a Zala árvize okozott nagy kárt. 1805. június 7-én gyulladt ki megint a város, épp péntek délután, amikor Szent Flórián tiszteletére harangoztak. A Szent Flórián tiszteletére történt harangozás utal arra, hogy a gyakori tüzek miatt e szentnek különös tisztelete élt a városban. (E veszedelmekről Csömör Erzsébet kötetünkben olvasható írása részletesebben tudósít.) Az 1805-ös tűzvész után a közgyűlés hiába hozott több határozatot a biztonságosabb építkezésre, 1822-ben, majd 1826 nyarán két égés is a város nagyobb részét megsemmisítette: 273 lakóház és 374 gazdasági épület, egy kápolna lett a lángok martaléka, a plébániatemplom is súlyosan károsult. A gyúlékony anyagok alkalmazására késői példát is említhetünk. Az 1872-től vármegyeházként használt, akkor még csak egyemeletes volt kvártélyház tetején csak 1904-ben cserélték cserépre a fazsindelyt. A század utolsó két évtizedéből kevés építészeti emlék maradt ránk. Ekkoriban emelték a püspöki tiszttartói házat - a Zrínyi Gimnáziummal szemben fekvő emeletes lakóház, a korábbi információk ezt régebbről datálták -, a Sóházként ismert épületet a Deák téren, valamint az évszázad fordulóján az Ispitaházat, de ennek eredeti formájából semmi nem maradt ránk. 1787-ben tették le a városháza alapkövét, azonban a 19. század második felében ezt is átépítették, majd (talán alapjainak felhasználásával) 1898-ban ugyanitt épült fel az új városháza (Kazinczy tér 1.) Közvetett adatunk van arra vonatkozóan, hogy 1811-ben a püspök telkén zsinagóga épült, tudjuk, hogy ennek cserépből készült fedele volt. Az 1826-os tűzben azonban ez is elégett, ezért maradhatott fenn az a kissé bizonytalan adat, hogy a zalaegerszegi zsinagóga a 19. század negyvenes éveiben épült.12 Ez nyilván már a második zsidó imaházra vonatkozó adat. A századforduló éveiben készült el a botfai templom, de ez a település akkor még nem tartozott a városhoz, még annak plébániájához sem. Feltehetően ekkortájt gazdagodott Andráshida 10 Kostyál László 212. p. 11 Sebők Samu 36. p. 12 Megyei Anna: A zalaegerszegi zsinagóga építéstörténete. In: Zalai Múzeum 13. Zalaegerszeg, 2004. 220. p. 61
