Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Német József: Zalaegerszeg kulturális élete a 18-19. század fordulóján

gazdászati ismereteket magas szinten tanulni szándékozók pedig a keszthelyi Georgikonba. Szombathelyen nemcsak egyszerű gimnázium, hanem líceum is működött, a század végén pedig megindult az oktatás a szemináriumban. Ennek könyvtára is volt, ezen kívül Herzan bíboros is értékes könyvgyűjteményt hagyott hátra, noha ez csak nagyon szűk kör számára volt hozzáférhető. Keszthelyen Festetics György a századfordulón készítteti el a ma is méltán megcsodált könyvtári bútorzatot, s lehetővé teszi, hogy a növekvő gyűjteményt a Georgikon tanulói is használhassák.

Egerszegen a középfokú oktatás bevezetésére az első kísérletet Bíró Márton püspök tette. 1756-ban Szalapataki Nagy Mihály alispán és Hertelendy Gábor álltak pártolólag az ügy mellé, 1600 forint össze is gyűlt e célra, a püspök a papok áthelyezése során a jövendő iskolai tanáraira is gondolt, de a kísérlet - többek közt Nagy Mihály halála, Bíró püspök más irányú kötelezettségei miatt - meghiúsult.5 Az ismételt nekirugaszkodások kudarca után csak 1895-ben indulhatott meg a tanítás a gimnáziumban.

Nem növelhette a város rangját, szellemei erejét a szerzetesrendek jelenléte sem. Csáktornyán és Sümegen a ferencesek, Vasváron a domonkosok, Szombathelyen a ferencesek és a domonkosok, Zalaapátiban a bencések, Kanizsán a piaristák, Keszthelyen előbb a ferencesek, majd a premontreiek nemcsak az egyházi, hanem a világi műveltségnek is istápolói voltak. (Az első patikák a szentlászlói és a kanizsai ferenceseknél kezdték el működésüket, s a Martinovics Ignác nevéhez kötődő mozgalom szálai a türjei és a zalaapáti szerzetesházig elértek.)

A város földesura előbb a veszprémi, majd a szombathelyi püspök volt, itt lévő birtokai azonban nem voltak számottevőek. Nem alakult ki olyan birtokközpont, mint pl. a Batthyány família kanizsai uradalmi centruma, még kevésbé, mint a század második felében Keszthelyen a Festetics család állandó tartózkodási hellyé fejlesztett kastélya, majd mezőgazdasági iskolája. A megyeszékhelyi rang ellenére Egerszeg a vármegyének lélekszámát tekintve is csak harmadik városa. Nagyobb hatókörét szinte kizárólag igazgatási szerepének köszönhette. Vályi András 1796-ban megjelent Magyar országnak leírása című művéből az érdeklődő magyar közvélemény a következőt tudhatta meg a városról: „Szala Egerszeg - Magyar Mező Város Szala Vármegyébe, földes Ura a Szombathelyi Püspökség, egy darab részét Horváth Uraság bírja, lakosai katolikusok, és kevés reformátusok, fekszik Szala vize mellett, hajdan kőfallal és vigyázó tornyokkal vala erőssitve: de az Ozmánoknak gyakorta meg ujjitott ostromlásaik által elpusztittatott. Itt vagyon a Vármegye háza is, melly ujj épület, s a városnak nem tsekély diszt szolgáltat, és a katonáknak nem régen építtetett szálasok, Postája és Ispotállyá is van. A Sz. Magdolnának emlékezetére szenteltetett templomot, mely két toronnyal ékesíttetett, Koller püspök építette vala, és Cimbal nevű hires képíró által festetett ki [...]. A múlt esztendőben Szala vize hirtelen

5 Pehm József: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök élete és kora. Zalaegerszeg, 1934. 397. p.

59