Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Vándor László: Újabb adatok az egerszegi várról és a városról a legutóbbi régészeti kutatások alapján

Egyértelmű tehát, hogy a bástya építése a Kanizsa eleste után, 1601-ben kezdődött nagy építkezések időszakához kapcsolódott. Feltételezhető, hogy a 17. század közepi újjáépítésekkor vágták le ezeknek a cölöpöknek az elkorhadt felső részét az akkori talajszinten, és az ekkor épített új bástyák vagy falak ezeken az alapokon boronaszerűen, gerendavázas építéssel készülhettek. Ellenkező esetben ugyanis a 17. század közepi cölöpökre is ugyanilyen nagy számban kellett volna rábukkanni.

A váron kívül, a város területén előkerült cölöpsorok közül a dendrokronoló- giai vizsgálatok eredményeinek ismerete nélkül csak a Sütő utcai ástatási terület keleti felében előkerült cölöpsorokat merjük egyértelműen a várost kerítő fal maradványaiként értelmezni.

A vár, illetve a városfal előkerült cölöpmaradványai meghatározták azt a tengerszint feletti magasságot, melyen a 16-17. században Egerszeg kerített része települt. Az északi oldalon a Zala árterének közelében a Porkoláb bástya cölöpének felső szintje 147,05-147,39 m, a Munkácsy utcában gyakorlatilag ugyanennyi, 147,40-147,60 m, míg a Sütő utcában 147,60-147,80 m. Ez azt jelenti, hogy a vizenyős területen déli irányban a talajszint emelkedése alig haladta meg a fél métert.

Úgy tűnik, hogy a vár és a kerített város elbontása után a területen nagyfokú tereprendezésre került sor, amikor mintegy kiszórták a korábbi törmeléket erről a területről. Ez kb. 60 cm szintemelkedést jelentett. Az erre a „letisztított" szintre települt, és a 19. század elején többször is leégett város maradványai a feltáró szelvényekben egységesen megjelenő égésnyomok. Csak az 1826. évi kettős tűzvészt követően gyorsult meg a feltöltődés, mely az elmúlt 170 évben átlagosan mintegy 1,5 m emelkedést eredményezett (B. tszf. 147,05-39 -148,54). Ezzel együtt is eddigi kutatásainkból bizonyossá vált, hogy csak a tulajdonképpeni vár állt egy kiemelkedésen (a félszigeten), a tőle északra, keletre és nyugatra eső területek a 16-17. században vizenyősek voltak. A 16. század második felében erre a vizenyős területre kezdtek települni, s inkább csak a 17. században alakulhatott ki az a városkép, melyet Egerszeg ebből az időből fennmaradt ábrázolása sejtet. Az eddigi régészeti adataink azt erősítik meg, hogy a középkori Egerszeg a templomtól délre terült el. Eddig csupán a mozi épülete körül korábban folyt feltárások alkalmával, és újabban a Csány tér mellett, Havasi Bálint ásatása során kerültek elő ebből az időszakból anyagok, de pl. az Iskola-köz területén végzett építkezéseken semmi sem utalt középkori, vagy kora újkori településre.

A kutatás jelenlegi szakaszában már az eddigi eredmények is rendkívül fontosnak értékelhetők Zalaegerszeg 16-17. századi története szempontjából. Még egyszer le kell azonban szögezni, hogy az újabb és újabb feltárások ezt a képet akár a közeljövőben is alakíthatják.

31