Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Vándor László: Újabb adatok az egerszegi várról és a városról a legutóbbi régészeti kutatások alapján
A leletanyagról A feltárások területén előkerült anyag nemcsak a középkorra, hanem a vár korára vonatkozóan is rendkívül szegényes. 16. század előtti leletanyagunk gyakorlatilag az egész feltárás területéről alig van, és a 16-17. századi anyag is meglehetősen csekély számú. Bár az újabb ásatások anyaga még feldolgozatlan, a Munkácsy utcából már be tudunk mutatni egy, a 16-17. századból származó talpas kerámia poharat. (6. ábra) Az újabb kutatások eredményei A régészeti kutatások eddigi új eredményei, elsősorban a vár északkeleti bástyájának feltárása révén, elősegítették a 16-17. századi egerszegi vár pontos lokalizációját. (7. ábra) Az 1665-ös alaprajzot a rajta található léptékkel, bécsi ölből átszámolva, a feltárt bástyához igazodóan rávetítettük a mai várostérképre. Úgy tűnik, hogy a korabeli felmérés nagyon pontos volt. így néhány százaléknyi hibahatáron belül (maximum 1-3 méteres pontatlansággal) megismertük az egerszegi vár elhelyezkedését. A bástya fa-maradványait lehetőségünk volt dendrokronológiai elemzésnek is alávetni.24 Dr. Grynaeus András véleménye szerint a cölöpök durván lenagyolt fatörzsekből lettek négyzetesre kialakítva, megtartásuk kitűnő volt, károsodást, lebomlást csak a legkülső rétegekben lehetett megfigyelni. A cölöpökként felhasznált fa minden esetben tölgyfa volt, a 11 mintából kilencet kocsányos tölgynek, kettőt kocsánytalan tölgynek határozott meg; a fák többsége tehát olyan termőhelyről származott, ahol a nedvességkedvelő kocsányos tölgyek számára ideális élőhely volt. Hat minta bizonyult egyértelműen egyidősnek. A vizsgáló véleménye szerint a hat minta adatsorának nem nagy fokú egyezése arra utal, hogy a felhasznált fákat nem egy meghatározott erdőrészből, egymás közeléből, az adott építkezés céljaira vágták ki, hanem több, egymástól távoli termőhelyen kivágott fákból álló „készletet" használtak fel. (Ez megerősíti a vár körüli falvaknak a pa- lánkfa szállítására kimondott törvényi kötelezettségét.) A felsorolt hat fa-minta mindegyikét ugyanabban az időpontban, Grynaeus meghatározása szerint nagy valószínűséggel 1608-ban (± 5 év) vágták ki. A felhasználásra különösebb várakozás nélkül, a kivágást követően gyorsan sor került. 24 Grynaeus András: Vizsgálati eredmény a Zalaegerszeg-Vár lelőhelyről származó famaradványok dendrokronológiai elemzéséről. Göcseji Múzeum Adattár 2370-2001. 30
