Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Kostyál László: Köztéri szobrok Zalaegerszegen

Térdíszítő szándékkal készült plasztikák

A meghatározás félrevezető, hisz a legtöbb köztéri szobor térdíszítő szándékkal készül. Itt a fogalom alatt a tartalmilag és ideológiailag semleges köztéri alkotásokat értjük. Számszerűleg e csoport kétségkívül a legnépesebb és jellegéből adódóan a legszínesebb. Alkotásai között valamennyi csoport közül a legkisebb kohéziós erő mutatkozik, ezért a stiláris heterogenitás itt a legnagyobb. Vázlatos áttekintése kicsiben egész témakörünket bemutatja.

A II. világháborút követően új lendületet vett városfejlődés alaposan átformálta a jelentősen megnövekedett Zalaegerszeg városképét. Új utcák, házsorok, közintézmények, üzemek, lakótelepek épültek. Az urbanizáció fontos része az utcák terekkel, parkokkal való megtörése, kiszélesítése, s ezeknek szobrokkal történő díszítése. Az 1945-1990 között a városban felállított szobrok egy része ugyan ideológiailag determinált, többségük azonban semleges, azokat a terek és parkok „felöltöztetésének" szándéka hozta létre. A szobrászok közül különösen népszerűnek bizonyult az egészen haláláig (1975) igen aktív Kisfaludi Strobl Zsigmond. Az ő klasszikus szépségű, még a két világháború közötti időszakban komponált szobrainak egész sora került felállításra: az eredetileg 1920-ban készült Kis makrancos (1966, Zárda u. - Göcseji u. sarkán) és a két évvel későbbi Liliom kútszo- borként (1967, a Vizslaparkban), az íjász (1919) az újonnan épült Sportcsarnok (1985), a Vénusz születése (1923) és az Ad Astra (1925) a Göcseji Múzeum előtt (1985). A mester tanítványa, a szintén zalai származású Boldogfai Farkas Sándor a városi strandfürdőt díszítette Vizafogó című szobrával (1958), amely a „vizes" téma mellett a természet erői felett diadalmaskodó embert állítja elénk, izgalmas, szob- rászilag jól megoldott kompozícióban.

1966-ban a Kis makrancos mellett két további szobor is felállításra került a városban: a Pándi Kiss János által készített, kissé teátrális Tavasz című alkotás a Béke ligetben, az egykori, utóbb irredentának tekintett Országzászló helyén, Rózsa Péter Rodint idéző Gondolkodója pedig a Kosztolányi utcában. Két évvel később a strandfürdő kapott újabb szobrot, Bencsik István Térdeplő leány c. kecsesen finom kompozícióját.

Az 1970-es években viszonylag kevés köztéri szobor készült a városban (ezek közül a legjelentősebb a Ho Si Minh-emlékmű), miután a városi és a megyei tanács ilyen irányú - egyébként egyáltalán nem csekély mértékű - hajlandóságát jelentős részben az egervári, majd zalaegerszegi művésztelep támogatása kötötte le. Utóbbin egyébként nagyszabású koncepció született a város térbútorokkal történő dekorálására, azonban a figyelemre méltó elképzelések megvalósítására már nem futotta a lehetőségekből. Az évtized néhány realizálódott köztéri szobra közül talán az egyik leghangulatosabb az, amelyik az ekkor kiépülő landorhegyi

281