Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
1945-től az államerdészet kezelte az Alsóerdőt. Döntő jelentőségű volt, hogy 1968-ban az Alsóerdőn kivontak az üzemi gazdálkodásból 220 hektárt, és „egészségvédelmi területté", parkerdővé minősítették át. Az új feladatnak megfelelően, fokozatosan átalakították a 40 ha akácost, elsősorban őshonos fafajokkal. A leglátogatottabb helyeken parkerdő-arborétum jellegű, sokszínű, változatos, lazább szerkezetű erdőállományt hoztak létre. Ennek része volt 1973-ban a havasszépe, vagy ahogy inkább nevezik, az azáleák telepítése. 1971-től 1973-ig elkészült a TV-torony, a hozzá vezető Panoráma utat pedig 1974-ben építette meg 2 km hosszan az erdészet. Az erdészház körüli erdőrészen a régi épületeket lebontották, parkolót és rendezett tisztást létesítettek. Közben minden évben asztalokat, padokat, esőbeállókat helyeztek ki, sétautakat létesítettek, s mindezt folyamatosan karbantartották. 1973-ban svájci mintára erdei tornapályát építettek, mely országosan is ismert volt. Az aranyoslapi forrás környékének kiépítését, tereprendezését - igen nagy költséggel - 1981-ben végezte el az erdészet. Elkezdődött a növény és állatvilág tudományos feldolgozása, publikálása. Megjelentek az első civil zöld szervezetek. Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy az 1968 óta folyó parkerdei, közjóléti munkákat, magas szintű erdészeti- közjóléti tervezés előzte meg. Német, osztrák és svájci (nem pedig keleti) minta alapján, az egykori akác bozótosok helyén, 1985-re országos hírű parkerdő létesült, melyet a szakkönyvek is példaként említenek. A szellemi és fizikai dolgozók közös munkája megelőzte korát. 1985-ig folyamatosan karbantartották a parkerdőt, volt rá pénz, ezután azonban egyre kevesebb jutott a felújításra. A rongálások kezdetben elenyészők voltak, később egyre fokozódtak. Összefoglaló Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy Zalaegerszeg erdőterülete a történelem során drasztikusan lecsökkent, annak minden káros következményeivel együtt. A legsúlyosabban érezhető a város északi részén, mely fátlan pusztára emlékeztet. A dombtetőn lévő erdők átalakítása szőlőművelésre, majd jelenlegi beépítése, valamint a Zala völgyének lecsapolása érzékenyen érintette a még meglévő erdőket és megváltoztatta a helyi makro éghajlatot. A természetes erdőkből kevés maradt meg. A XX. század végére Alsóerdőn, a botfai és a bozsoki határban találhatunk még természetes erdőket. A sokszor említett egykori híres, Zala-völgyi ártéri erdőkből semmi sem maradt. A tölgyes - égeres - kőrises - nyáras - füzes erdők helyett rétek létesültek. A XX. század végére ezek is megszűntek, elbokrosodtak, és jelentős kavicsbányászat indult meg az erdők helyén. 271
