Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig

Zalaegerszeg város legnagyobb erdőnövekedése a Zala-völgyben történt. Mesterséges telepítéssel, a városközponttól pár percre egy 95 hektáros, sokszínű parkerdőt hoztak létre, nagyobbrészt 1969 és 1977 között. A ligetes, változatos parkerdőben mintegy 80 fafaj és több védett növény található. Magyarország egyik legnagyobb kockás liliom mezejében gyönyörködhetünk itt tavasszal. A látogatók pihenését asztalok, padok, hidak, esőbeállók, művészi fafaragások és információs táblák, valamint játszótér szolgálják.

A zalaegerszegi erdők fafaj összetétele jeléntős mértékben megváltozott. Az értékes tölgy és a bükk területe folyamatosan csökkent, a fenyőké viszont növekedett. Szintén növekedett az idegen fafajok aránya, különösen az akácé.

Mindezek ellenére Zalaegerszeg város a déli és keleti részen jelentős, változatos és értékes erdőkkel rendelkezik, melyek részben módosítják, illetve árnyalják az előbbi megállapításokat. Különösen értékes és szép az Alsóerdő, mely eddig nagyobbrészt eredményesen vészelte át a történelem viharait. 600 ével ezelőtt is ugyanezen a területen volt, határai alig változtak, s csak remélni lehet, hogy ellen tud állni a mai civilizáció támadásának is.

A jelenlegi tulajdonviszonyokig hosszú, változatos út vezetett. Az erdők gazdasági jelentősége fokozatosan csökkent, és egyre hangsúlyozottabban került előtérbe az erdők közjóléti, valamint talaj- és ivóvíz-védelmi szerepe. A történelem során a középkortól találkozhattunk már ennek jelével. A középkorban az erdő életlehetőséget adott a lakosságnak, s eljött az idő, amikor az erdő is védelemre szorul saját életünk védelme érdekében.

272