Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
A jó minőségű faanyag hiányát jelzi, hogy 1890-ben a takarékpénztár építéséhez Domborúból hoztak fát, ez azonban rossz minőségű volt. Itt említik, hogy minden második gerenda ácsolt, faragott volt, nem fűrészelt.105 1900. június 15-től hat évre bérbe adták Heincz János egerszegi lakosnak évi 41 koronáért a város tulajdonát képező, az erdőslak melletti, háromnegyed hold- nyi ingatlant.106 Ekkorra tehát már megépült az erdészház. A járási erdőgondnok 1907. június 13-án engedélyezte Alsóerdőn a sertések legeltetését az öreg erdőben és az általa kijelölt fiatalosban. Azonban víz csak a fiatalosban volt, de ott nem engedte meg az itatást, delelést, csak a szálas erdőben, ezért új kút létesítését javasolta az idős erdőben.107 Az Alsóerdő szépségét egyre többen fedezték fel. A XX. század elején a diákok már rendszeresen jártak az erdőbe, a madarak és fák napját minden évben megünnepelték. Az egerszegi főgimnázium a város polgármesterétől kért engedélyt, hogy 1907. június 1-jén az Alsóerdőn majálist tarthassanak. Az engedélyt megkapták, de kemény feltételekkel: „az esetleges rongálásokért és a beállható károkért a felelősség a rendezőséget, nevezetesen az Alsóerdőt majális helységül elkérő Haerter Ádám tanárt terheli".108 1911. június 11-én a főgimnázium tanulói újra Alsóerdőn tartották tavaszi majálisukat.109 Faragó Béla magkereskedőtől 35 hektoliter tölgymakkot vett át a város 1907. november 11-én,110 és a letermelt tölgyeseket e makkal újították fel. Feltételezhető, hogy ekkor kerültek Alsóerdőre a szlavón- és a késővirító tölgyek. Szép állományuk, jellegzetes, egyedi alakjuk meghatározza a 2005. körüli évek Alsóerdejét is. Az Alsóerdőt sokáig színesítették a fenyők - különösen az Erdőgyöngye vendéglő előtt -, melyeket ekkor ültettek. A100 év körüli lucfenyők a koruk és a szárazság miatt elszáradtak. A vörösfenyőkből még maradt egy kis állomány. Valószínűleg a Faragó cég segítségével jutottak fenyő csemetéhez. A város szálanként és árverésen adta el Alsóerdőről a fát, amit jó előre meghirdettek.111 1912-ben a zalaegerszegi járási erdőgondnokság vezetője, Monspart István tapasztalta, hogy Zalaegerszeg város vezetése olyan szóbeli rendelkezéseket szokott adni a városi erdőőrnek, melyek a fennálló rendeletekkel és szabályokkal, valamint a kezelő erdőgondnokság intézkedéseivel ellenkeznek. Ebből kifolyólag 105 Megyeri Anna: A Göcseji Múzeum - az egykori takarékpénztár székhazának építéstörténete. In: Zalai Múzeum 10. Zalaegerszeg, 2001. 228. p. 106 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1900. 587. p. 107 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.; ZML Zalaegerszegi Járási Erdőgondnokság iratai 1907/146. 108 ZML Zalaegerszegi Erdőhivatal iratai. 1907/126. 109 Magyar Paizs 1911. május. 18. sz. 4. p. 110 ZML Zalaegerszegi Erdőhivatal iratai. 1907/321. 1,1 ZML Zalaegerszegi Erdőhivatal iratai. 1907/333. 265
