Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
gyakran kellemetlenségek és szolgálati hátrányok merültek fel. Kérte a város vezetését, hogy az erdőőr szolgálati naplójába írják be az utasításokat. A város az ismételt felszólításra sem reagált, ezért 1913-ban Kögl Árpád erdőfelügyelő hatósági intézkedést kért a Közigazgatási Bizottság erdészeti albizottságától. Javasolta, hogy kötelezzék a polgármestert a törvény betartására.112 Nem tudjuk, hogy a város vezetése milyen törvénytelen munkát végeztetett az erdőőrrel, az azonban biztos, hogy igen kellemetlen helyzetben érezhette magát. Meg kell említeni, hogy a zalaegerszegi erdészeti hivatalok közel voltak, s valószínűleg gyakrabban - akár gyalog is - ellenőrizhettek. A hatósági fenyegetés, úgy tűnik, hatott, mert 1916-ban a város kérte, hogy engedjék meg a nyári fa kiszállítást is. Ugyanis a rendkívüli időjárás miatt járhatatlanok lettek az utak, nem tudták kifuvarozni a már megvásárolt fát Alsóerdőről. Az erdőhivatal jóindulattal járt el, azzal a kikötéssel támogatta a kérést, hogy a fuvarosok marháinak tilos a legeltetés az erdőben, és nedves időben nem lehet szállítani. Az is kiderül ezen iratokból, hogy a vágások erdősítése mezőgazdasági közteshasználattal történt.113 Faragó Béla magpergető gyára és csemetekertje Az erdőgazdálkodás egyik legfontosabb ága a mag- és csemetetermelés. A XIX. század végén és a XX. század elején Zalaegerszeg legnagyobb üzeme Faragó (1898- ig Fischer) Béla magkereskedő és szakíró vállalkozása volt.114 Először kereskedéssel foglalkozott, főleg fenyőtobozt szállított külföldre. Vállalkozásának nagyságát jelzi, hogy 1894-1895 telén 90 vasúti kocsi tobozt exportált Zalából. Hosszabb ideig volt tanulmányúton Németországban a Rajna és a Majna vidékén, majd hazánk nagyobb magpérgetőit, a zsarnócait és a bogdánit is meglátogatta. Mindenütt a legjobb megoldásokat kereste. így aztán 1896-ban Magyarország legkorszerűbb és legnagyobb fenyő magpergető gyárát építette meg Zalaegerszegen. Ő alkalmazta először - az osztrákokat megelőzve - az épületen belüli villamos hőmérsékletszabályozást. A zalaegerszegi vasútállomás melletti területeken működő gyár a Monarchián belül is az egyik legnagyobbnak számított. A magpergetés a fenyőtoboz magjának eltávolítását és tisztítását jelentette. Bonyolult volt a technológia, és az eljárás hosszú ideig tartott. 112 ZML Zalaegerszegi Járási Erdőgondnokság iratai. 1912/225., 1912/448. Az erdőőröknek kiadott „Szolgálati és fegyelmi szabályzatok" 17. §-a tartalmazta a szó szerinti utasítást. 113 ZML Zala vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai XIII. 1916/1407. 1,4 Erdészeti Lapok (a továbbiakban: EL) 1909.1031. p.; Hangay Géza: A zala-egerszegi új magpergető. In: EL 1897.15-19. p., vö. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1992. VIII. köt. 171. p.; Magyarország tiszti czím- és névtára Budapest, 1904., 1909., 1913. 266
