Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
adták. A többi 24 tölgyfát úgy minősítették, hogy néhány elhasználható lesz pallónak a városi hidakhoz, kerítés karónak az iskolához, a többit pedig árverésen értékesítik. Megjegyzik, hogy a „környéken a tölgyfa drága áron szerezhető".911 Felismerték, hogy a jó minőségű tölgyfa igen értékes, ezért kímélni kellene, arra viszont még nem jöttek rá, hogy a legelő-sarjerdő helyett az épületfát is adó (a középkortól fennálló, úgynevezett tilos erdő) magról nevelt szálerdőt kellene kialakítani. Sajnos a legelőgazdálkodási mód miatt ez még sokáig fel sem vetődött. Az Alsóerdő mindig vonzotta a szomszéd kistulajdonosokat, előfordult, hogy az erdőből elfoglaltak egy-egy részt. Például a téglaszín feletti három szőlősgazda tette ezt 1864-ben, de a város „barátságos úton" rendezte a nézeteltérést.94 95 Az egerszeghegyi lakosok pénzért kértek legelőt az Alsóerdőn. A rendtartás szerint csak a közbirtokosoknak lehetett legeltetni, mivel azonban új téglaégető kemencét kívántak építeni, amihez pénzre volt szükségük, ezért 1864-ben mégis megengedték. Az Alsóerdő nyugati részén, a döbrétei és zelefai erdőszélek körüli területen legeltethettek az egerszeghegyiek, 200 forintot kellett fizetniük, és 50 marhát hajthattak ki.96 Itt voltak a nagy határvillongások a bazitaiakkal 1760-1795 közt. A nagy távolság és a rossz utak miatt ezen erdőket még nem vágták. A helytartótanács sürgette a várost, hogy a vadászati jogát adja haszonbérbe, amiből bevétele származna. Azonban érdekes módon igen határozottan ellenálltak annak, hogy „soha árendában a vadászati jog ne adassák". Az addigi gyakorlat az volt, hogy a város egész határát vadászati tilalom alá vették (ebben egyetértettek a püspöki uradalommal), azért, hogy a jogosulatlanok révén „minden kímélet nélkül gyakorolt vadászat által eddig tett számtalan károsítások elvégre megszüntessenek". Szerintük a mezei, hegyi és réti termények megőrzése a bérbe adással megszűnne. A végén csak kiderült az igazi ok: azt kérték, hogy a vadászati jog gyakorlását a „tulajdonos városi birtokos közönség közös használatában továbbra is meg hagyassák".97 Az Alsóerdőn és Felsőerdőn termett gubacsot árverésen értékesítették a legtöbbet ígérőnek, azzal a feltétellel, hogy a sertések a szedés ideje alatt is kijárhassanak az erdőre. (A gubacs a fák levelein, ágain, rügyein és termésén képződő burjánzás, melyből csersavat nyertek, amit bőrcserzésre, valamint textilfestésnél és a gyógyászatban használtak fel.)98 A gubacs nagyobb tömegben általában a sínylődő tölgy sarjerdőkben fordult elő. Az erdők fafajai közül a tölgy megtartotta vezető szerepét, a bükk és a gyertyán némileg csökkent, a fenyő viszont növekedett. 94 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1864. 340. szám. 95 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1864. 340. szám. 96 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1864. 351. szám. 97 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1864. 419. szám. 98 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1858.173. p.; 1864. 384. p.; 1885.44. sz. 258
