Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
Az ártéri tölgyesekről már nem írnak, a berekfa (éger) és a nyárfák területe is igen lecsökkent, nevük a Berkes, Nyáras szántó és rét földrajzi nevekben jelenik meg. Az Állam-kerti-főd név azt jelenti, hogy itt volt Zala megye legnagyobb állami csemetekertje, a Magyar Királyi Állami Erdőfelügyelet kezelésében.52 Meg kell említeni, hogy a Pózva és Egerszeg határába mélyen benyúló Egervár és Zalaszentiván községek külterületei régen összefüggő erdőkből álltak, és ma is ez a helyzet. A Ságod és Kaszaháza közti határhoz közel fekvő Nempthy erdőt közösen kezelték. 1714 körül apró fenyős volt, fenyőalja gombát szedtek benne.53 Ez hitelesnek tűnik, mivel ez a gomba csak fiatal fenyvesben terem. Visszaszámolva az éveket, valószínűleg a török uralom végén hagytak fel a földműveléssel, és a közelben lévő idős fenyves magjától beerdősült. 1777-ben a nemesek és agilisek nem csak saját szükségleteikre vágták a fát, hanem az egerszegi piacra is hordták. Az erdőt többször csöpétés sűrűnek írják, ami azt jelenti, hogy fiatal sarjerdő lehetett. Hársfát és gyertyánfát említenek még. A féktelen erdőpusztítás oda vezetett, hogy 1794-ben a megye zár alá vette a ságodi közös erdőket, és megtiltotta a pénzért való eladást. Nemes Zarka (Szarka) László esküdt a ságodi közös erdő zártartója, zárgondnoka (Sequestri curator) parancsára, Boronyák Jancsi közös erdő pásztor elvette a fejszéjét annak, aki megszegte a zárlatot. Ez az erdő eltűnt a későbbiekben. Érdekes, hogy a Nempthy név ma Menti földrajzi névre módosult. A határ melletti vitatott Megye sűrű, vagy Kaszaházi sűrű ágas-bogas, tüskés volt, tűzifát sem termett. Azonban a szélén lévő tölgy, gyertyán, vadalma és vastag magas hársfa jelzi, hogy milyen volt az eredeti erdő. Ezt is zár alá vették, kíméletben tartották, s az erdőőrnek meghagyták, hogy ezen erdőre különösen vigyázzon. Meglepetésre 1827-ben Szarka (Zarka) László zártartó engedélyével vágtak le egy szekér vesszőt. A felháborodott közbirtokos nemesek ezek után az egész sűrűt levágták. A ságodi és kaszaházi nemesek a levágott erdő vesszőin, ágain, valamint a határ miatt összevesztek; a puskákkal és vasvillákkal felfegyverkezett kaszaháziaknál kis- és nagy fejsze is volt. Az erdő minőségének fokozott romlása és végső pusztulása, eltűnése érhető itt tetten; ma már csak földrajzi névként találjuk meg. A Nagyvölgy Sűrűben Fűz nevű kút volt, fűzfákkal. Innét fordult északra a határ. A temető melletti Pánkó erdőt 1777-ben a nemesek és agilisek felosztották és elkülönítették egymástól. A határjáráskor egy tölgyfát, öt gyertyánfát, hét hársfát említettek. Tavasszal hárs kérget fejtettek, amiből háztartási eszközöket készítettek. Ma itt fátlan szántók vannak. A Gyertyános erdő a Nempthy erdő felett volt, az egerszegi határ mellett. Neve alapján feltételezhetjük, hogy főleg gyertyánból állt. Ma itt sincs erdő. 52 Zala megye földrajzi nevei. 75. p. Pózva. 53 ZML Tisztviselők után maradt iratok. Horváth Antal előtti perek, Fasc. 2. 244
