Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
deák puskával és több botfai lakos is részt vett. A két uraság utóbb megegyezett, hogy Egerszeg és Botfa közt továbbra is a Válicka marad a határ.44 Egyértelmű a vallomásokból, hogy a nagy Mándi berek Egerszegen kívül Botfához is tartozott. (A berekfa azonos az égerfával.) A vesszőgyűjtés azt mutatja, hogy fűzfák is voltak, ugyanis e fafajból lehet a kosár- és egyéb fonáshoz való vesszőt vágni. Figyelemreméltó, hogy nádat is vágtak, ami azt jelenti, hogy mocsaras, vizes része is volt a Mándi bereknek. Érdekes, hogy az erdőpásztornak nem volt puskája, de a deáknak igen. Ekkor még jelentős éger - kőris - fűz - nyárfából álló ártéri erdők lehettek. 1703-ból olvashatjuk, hogy Csúcsban kevés az erdő, ezért más falvak erdeit használták. Valószínűleg a szomszédos Bozsok területén szedtek fát, ahol sok erdő volt. (A csácsi dombok erdőit kiirtották már, szőlőtelepítés céljából.) Egy kétkerekű malmot is említenek, ahol egy elhagyott deszkametsző van.45 Ez az első adat a fa fűrésszel való feldolgozására. Az 1769. évi úrbéri összeírásban 15 hold fenyves erdőt említenek Gébárton.46 Nem tudjuk, hogy ültetett volt-e, vagy meglévő magtermő fenyőfákról erdősült be. Kaszaházán a jobbágyoknak 1770-ben úrbéri faizási joguk és legelőjük volt, fát nem ültettek, faültetésre szólították fel őket. 1828-ban például lehullott száraz fát szedhettek az erdőben, de ez nem elégítette ki a szükségleteiket, épületfájuk nem volt.47 A ságodiakkal egy sűrű erdő miatt vitába keveredtek. Az 1831. évi leírás szerint csekély az erdejük.48 1810-ben Nekeresdtől Pózváig erdőben vezetett az út, és Pózva „erdőségek között" feküdt.491785-ben úgy említik, hogy a falu síkságon, erdőségek közt van. Az 1831. évi leírás szerint az „erdőbül álló helység"-ben tolnai gróf Festetics László volt a földesúr.50 A pózvai erdő már 1845-ben vágásokra volt osztva. A térképen számmal és betűvel jelölték az osztagokat. Az erdő területét külön magyarázatban tüntették fel.51 A mai Zalaegerszeg területén ez az első szakszerű, szakember által kezelt erdő. A Festetics grófok Ollári Erdőgondnokságához tartozott a pózvai erdő, és a jobbágyfelszabadítás után is megmaradt Festeticsek tulajdonában. Az 1800-as évek végén azonban eladták a pózvai erdőt a kisbirtokosoknak, akik nagy részét kiirtották, és szántót vagy legelőt létesítettek belőle, csak a Felsőerdő maradt meg erdőként. 44 ZML Tisztviselők után maradt vegyes iratok, 1802.1. doboz 21. sz. 45 ZML Helytörténeti lexikon. 44 ZML Helytörténeti lexikon. 47 ZML Helytörténeti lexikon. 48 Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. (Zalai Gyűjtemény) Zalaegerszeg, 1986. 56. p. 49 Zala megye a XVIII-XIX. században. 90., 142. p. 50 Bencez Géza 56. p. 51 Országos Széchényi Könyvtár. Térképtár. TK 656. 243
