Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig

csak néhány gesztenyefa és a Gesztenyés dűlő név maradt meg. Ugyanezt tapasztalhatjuk az Irtás, Ritás, Tuskós nevű szántóknál.37

A Besenyőieknek 1720-ban elegendő tűzifájuk volt.38 1728-ban szintén elegendő a tűzifa, az épületfa mennyisége közepes, a makkos erdő saját használatukra azonban kevés. 1770-ben az erdőhasználati joguk elégséges, fát is adnak el az egersze- gi piacon. A házak körül nyolc fekete eperfát és 83 fűzfát ültettek. Megjegyzik, hogy a kaszálók környékén bőven nő a fűzfa. Az 1776-ból való urbárium szerint a bocföldi jobbágyok részben szabadon, részben bérbe faizhattak a besenyői határban. Besenyőiek olcsóbban kapták a makkot, mint a külső helységbéliek. 1795- ben írták, hogy makk, fa van bőven, elegendő.39 1842-ben az úrbérrendezéskor egy telek után 8 hold erdei legelőt kaptak.40

Botfa határában volt egy tilos gesztenyés, melyet tilos tölgyes és bükkös vett körül, mint védőállomány. Ebben is előfordult szórtan gesztenye.

1770-ben 110 nagy fűzfájuk volt, és újonnan ültettek 160-at. Irtásföldjeik is voltak. A Karácsonyi és Fejér nevű szőlőhegyek közt fekvő Fortősi erdőt (Förtési, ma Fertősi a neve) 1771-ben kezdték el kiirtani, és szőlővel telepítették be. (A botfai határ északi részén található.) Tűzre való fát és épületfát a jobbágyok ingyen vihettek az uraság erdejéből. Makkoltatni viszont csak makkbér fizetése ellenében lehetett. Az erdőt pusztító jobbágyokat megbüntették.

Már ekkor olvashatjuk, hogy a domboldalon lévő legelőket - melyek kiirtott erdők voltak - a felhőszakadások pusztították.

Az 1771-es úrbéri rendtartás szerint: „A vadállatok kiirtására tartoznak a jobbágyok roboton felül 3 napot szolgálni az úr puskájával, serétjével." „A paraszt fegyvert és vadászó ebeket nem tarthat, 3 napi munka büntetés mellett."41 Jellegzetes példa arra, hogy a jobbágy e korban nem vadászhatott, azonban ha az uraság érdekében kellett, akkor megengedték neki.

1857-ben gróf Erdődy Lajos földesúr tulajdonában 802 hold erdő volt, ez az összes terület 78 százaléka.42 Vályi szerint fája, makkja van.43

1801-ben a gróf Erdődy uraság botfai uradalmának Egerszeggel szomszédos határán, a Mándi berekben komoly összetűzés történt. Itt két egerszegi lakos fejszével vesszőt és berekfát vágott ki. Az egerszegi tolvajokat elfogták és tömlöcbe zárták, fejszéjüket elkobozták. Az elfogásukban Fekete Mihály botfai erdőpásztor, a

37 Zala megye földrajzi nevei. 145. p. Bazita.; ZML Térképtár K 616. Bazita, 1938.

38 ZML Helytörténeti lexikon. Besenyő.

35 Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján. (Zalai Gyűjtemény 46.) (Szerk. Káli Csaba) Zalaegerszeg, 1999.140. p.

40 ZML Helytörténeti lexikon. Besenyő.

41 ZML Helytörténeti lexikon. Botfa.

42 ZML Helytörténeti lexikon. Botfa.; Vályi András 257. p.

43 Zala megye a XVIII-XIX. században. 139. p.

242