Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig

Besenyőn az 1690-es úrbéri összeírásban, 10 hold tölgyes és 10 hold fenyves szerepelt. Igen értékes adat, sajnos nem tudjuk, hogy milyen korú. A fenyőfáról a törökkortól egyre több adatot találunk. 1697-ben Besenyőn 1/4 mérföld az erdő.29

Egervölgyön30 1598-ban, 1605-ben és 1610-ben a Teöteössy (Theothes) erdő fele részét említik. 1643-ban makkos erdőt említenek. Öreg fák keresztekkel vannak vagdalva a nagypáli és egervári határon.31

Gébárt 1690. évi urbáriumában azt olvashatjuk, hogy a döbrétei erdőben faizhattak.32 Valószínű Gébárton már nem volt elég erdő. Kaszaháza területén, a Nem- thy nevű helyen a Kerekmegye erdő végénél hársas (Hasas) erdőt jegyeznek fel 1564-ben.33

A török állandó zaklatása miatt csökkent a falvak lakossága, sőt egy részük elnéptelenedett. A természet visszatért, a területet benőtte az erdő. 1700-ban Eger- szegen a Zebehegye nevű dűlőben lévő szőlőt „már az erdő ellepte". 1663-ban Szenterzsébethegy leírásában olvashatjuk, hogy: „Itt vagyon egy kúria, erdővé lett, puszta házhely." Ugyanitt és Andráshida területén a legtöbbször a tölgyfát említik, utána berekfát, gyertyánt, vadalmát, vadkörtét. Az erdőt megkülönböztetik: tilos erdő, épületfát adó erdő, berek erdők és Csuhás erdő.34

Összességében azt mondhatjuk, hogy a fa várakba való szállítása nem volt olyan mértékű, hogy a város erdői csökkentek volna; ellenkezőleg, az erdőterület jelentősen növekedett. Rendkívül fontos, hogy néhol tömegesen is megjelenik a fenyő. Makkoltatásról is tudunk.

A törökkortól az erdőtörvényig (1690-1879)

Vályi András szerint Andráshidának 1796-ban „makkja nincs, sem fája",35 36 ugyanakkor Apátfának „földje jó termékenységű, de fája kevés, makkja hasonlóképpen.35 Bazitán összefüggő nagyobb erdő a Kútparti dűlőben (a telkek végében), és az úgynevezett Szekeres erdőben maradt. Az önálló Gesztenyés erdő már megszűnt,

29 ZML Helytörténeti lexikon. Besenyő.

30 Kvassay Judit: A város területén napvilágra került középkori kerámialeletek tanulságai. In: Zalaegerszeg évszázadai. Várostörténeti tanulmányok. (Szerk. Kapiller Imre) Zalaegerszeg, 1997. 51. p. Szentmárton és Ságod közt lehetett, 1404-ben említik, és a 16. század utolsó harmadáig fennállt.

31 ZML Helytörténeti lexikon. Egervölgy.

32 ZML Helytörténeti lexikon. Gébárt.

33 ZML Helytörténeti lexikon. Kaszaháza.

34 ZML Zala vármegye törvényszékének iratai. Polgári perek. 1758. Fasc. 167. No. 214. Kapiller Imre hívta fel a figyelmemet ezen adatokra, amit ezennel köszönök.

35 Vályi András: Magyarországnak leírása. Budán, 1796.1. köt. 37. p.

36 Ugyanott 40. p.

241