Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig

A legfontosabb számunkra, hogy az 1381. évi határjárás alkalmával négyszer említik a hársfát (tilie), háromszor a vadkörtét (piri) és a diót (nucis), kétszer a tölgyfát (ilicis), cserfát (quercum) és a bükkfát (fagum), egyszer a vadcseresznyét (cerasum) és a szelídgesztenyét (castanei). Az Egerszeg névben az égerfa, a Kökényesben pedig a kökény név rejlik. A fák minőségére is találunk utalást: öreg fa, nagy fa, cserjés.

Az Aranyoskát forrás használata állandó, 1454-ben ismét említik.8 Felújításakor (1980-81-ben) őskori, bronzkori, népvándorlás kori, római és középkori cserépmaradványok kerültek elő.9 Gyakorlatilag egy pihenőhely volt, ahol mindig friss ivóvizet lehetett merni az ember és az állat számára.

Még egy érdekes adat: az ölyv madár gyakori elfordulását mutatja az Ölyves- falva (Wluesfalwa) helynév.10 Külön kultúrtörténeti érdekesség a későbbi korban az úgynevezett „húsvéti határjárás" nagyszombat éjjelén, mely ezen a határjáró útvonalon haladt.11

1394-ben a veszprémi püspök egerszegi erdejéről írnak,12 1453-ban pedig először említenek erdőőrt (custoudes silvary) Egerszegen.13

Neszele: 1408-ban a neszelei határban egy erdőt kiirtottak, rétté alakították át.14

Csúcs: 1335-ben a zalavári apátság csácsi birtokának határjárásából tudjuk, hogy milyen fák fordultak elő leggyakrabban. 17-szer említik a tölgyfát (ilicis), kétszer a hársfát (tilie vulgo hasffo) és a berkenyét (sorbelli), egyszer a fűzfát (salicis) és a vadkörtefát (piri).15 Külön érdekesség, hogy a hársfa magyarul is szerepel.

Bazita, Zelefa: 1482-ben említették a Daróc erdőt, amely ma is megtalálható, Darócalja néven.16 A Daróc nevet egyesek solymászattal, madarászattal, mások a posztóval azonosítják.17 Ebben az erdőben sok szelídgesztenye fa volt. Termésüket a tulajdonos engedélye nélkül összeszedték, szekereken Budára szállították,

8 ZML Holub cédulák. Tallián család levéltára.

9 Vándor László meghatározása alapján, melyet ezúttal köszönök.

10 Zala vármegye története. Oklevéltár. I-II. köt. (Szerk. Nagy Imre - Véghely Dezső - Nagy Gyula) Bp., 1886-1890. (a továbbiakban: ZO) II. köt. 176-179. p.; Szakács László: Zalaegerszeg legrégibb forrása. In: Az Erdő 1982.4. sz. 164-165. p.

11 Marx Mária: Húsvéti határjárás Zalaegerszegen. In: Zalai Múzeum 10. Zalaegerszeg, 2001. 239- 245. p.

12 ZML Holub cédulák.

13 ZML Holub cédulák. Veszprémi Káptalani Levéltár.

14 Zsigmondkori oklevéltár. II. köt. 2. rész. (Összeállította Mályusz Elemér) Bp., 1952. (a továbbiakban: ZSO) 159. p. No. 6246., vö. Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. Bp., 1984.199. p.

15 ZOI. köt. 294-306. p.

16 Zala megye földrajzi nevei. (Szerk. Papp László és Végh József) Zalaegerszeg, 1964.145. p.

17 Csőre Pál: A solymászat története. 1996. 35. p. Ismerteti az eltérő véleményeket, de ezt az adatot nem ismeri.

238