Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig

gyümölcsök és erdei fák (gesztenye, akác) felújításánál igen fontos. A mediterrán növények, a füge, naspolya, gesztenye éppen ezért a dombok közepén találhatóak.

Az agyagbemosódásos barna erdőtalaj és a kavicsos vályog a fő erdőtalaj. A meredek fátlan dombokon, több helyen igen erős a talajerózió.

Növényvilága igen gazdag, hiszen a terület az Alpokalja, a Göcsej és a Zalai dombság találkozásánál van, sok védett, karakterisztikus növénnyel.

Középkor (A kezdetektől 1526-ig)

A középkori erdőkről, fákról és az erdőkiélésről legtöbbet az oklevelekből, különösen a határjárásokból tudhatunk meg. A földrajzi nevek is adhatnak támpontot, főképpen a XV1II-XIX. századiak, melyek térképeken, leírásokban szerepelnek. Az archaeobotanika és a régészet is sok információt adhat.

Egerszeg: Zalaegerszeg nevében hordozza az égerfa nevet (Alnus glutinosa).5 Az égerfát Zalaegerszegen és a környező vidékeken a berekre utaló berekfaként ismerik. Pais László térképe alapján tudjuk, hogy még a XVIII. században is nagy kiterjedésű mocsár volt a Zala völgyében, mely Zalaegerszeg alatt szélesedett ki legjobban.6 A párás, időszakos és állandó tavakkal tűzdelt ártereken állományképző az égerfa, ezért feltételezhetjük, hogy Zalaegerszegen jelentős éger erdők lehettek.

1372-ben az egerszegi és a csácsi határ körül feljegyezték a tölgyfát (ilicis), berkenyét (sorbelli), szilt (ulmi), fűzfát (salicis), vadkörtét (piri), égerfát (egur) és juharfát (platani). Az oklevélben a besenyői határ mellett az Aranyoskuti forrás (Aranyaskuta), Bazita felől a Bűkkfő (Bykfeu) szerepel magyarul, Ebergény határában a szelídgesztenyét (castanei) említik.7

Az Egerszeg és Besenyő közti 1381-es határjárás több szempontból is kultúrtörténeti esemény. A Zala Megyei Levéltár legrégibb oklevele, melyben a város neve szerepel. Itt említik az Aranyoskúti forrást, melyet soha nem hagytak ki a későbbi határjárók sem. Itt még nem egyértelmű, de később igen, hogy a forrás nem volt a város tulajdona - a határ ettől kissé északabbra húzódott - Besenyőhöz tartozott, s ezt a város nem is kérdőjelezte meg soha. Ez a 600 éves határ később sem változott, láthatók ma is a határhalmok, sáncok, és csak a Zalaegerszeghez való csatolás után, 1958-ban módosult.

5 Markó Imre Lehel: Zalai helynévfejtési problémák. (Kanizsa, Tűrje, Egerszeg.) In: Tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 2.) Zalaegerszeg, 1974.12-14. p.

6 Pais László: A Zala vízgyűjtőjének régi vízrajza. Budapest, 1942.

7 Zala Megyei Levéltár (ZML) Kézirattár. Holub József anyaggyűjtése kéziratos cédulákon. (A továbbiakban: Holub cédula.); Magyar Országos Levéltár (MÓL) DL 5987.; Sümeghy Dezső: Sopron megye levéltára. Oklevélgyűjtemény. Sopron, 1928.58-70. p.

237