Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
A nagy katasztrófák okainak vizsgálatakor legtöbbször felmerül az erdők irtása és a helytelen gazdálkodás, mint a kiváltó okok egyike. Zalaegerszeg természetes környezete, az erdők területe, minősége, fafaj összetétele, gazdasági jelentősége jelentősen átalakult, módosult az elmúlt évszázadokban. A jelenlegi beruházások, természetátalakítások és a dombtetőn való építkezések - több helyen az erdők rovására - jelentősen megváltoztatják a város környezetét, éghajlatát és előrevetítenek egy sor problémát. Jelenleg az erdők pusztulásának legsúlyosabb időszakát éljük, melyet a város területén lévő erdőgazdálkodók próbálnak megszüntetni s egyben keresni a legjobb szakmai megoldásokat.3 Ilyen mértékű katasztrófa ritkán volt a történelem során. Az erdők tulajdonjoga is átalakult. A jelenlegi tulajdonszerkezettel nem elégedettek a szakemberek és a régi tulajdonosok sem. A környezet és természetvédelem, az erdészet, az önkormányzatok, és civil szervezetek összefogására lenne szükség. Jelenleg sajnos egymástól függetlenül, párhuzamosan működnek. Éghajlati és természeti viszonyok4 Domborzatilag igen változatos Zalaegerszeg határa. A sík, mocsaras vidéktől a meredek domboldalakig minden formáció előfordul. Különösen érdekes a sá- godi-neszelei fennsík, melyet talán nevezhetnénk „napterasznak" is, hiszen az ember korán felismerte, hogy itt lehet leggazdaságosabban földművelést folytatni. Zalaegerszeg napfényben az ország egyik legszegényebb területe. Gyakori a ködképződés a völgyekben, sok a felhős, borongós időszak. A város az ország legcsapadékosabb területének határán van. Mindezek ideálisak az erdő tenyészetének. Igen nagy a különbség azonban az északi és a déli rész közt. A ságodi terasz vidékén 100-150 mm-rel kevesebb csapadék esik, több a napsütés és a hőmérséklet nyáron magasabb, télen hidegebb, a szél télen-nyáron akadálytalanul süvít át északi vagy déli irányból. A leghidegebb terület a Zala folyó és a Válicka patak összefolyásának környéke. A déli részen, Alsóerdőn, valamint a keleti részeken sokkal kiegyensúlyozottabb az éghajlat. A tél enyhébb, a nyár hűvösebb. Különösen kánikula idején rendkívül nagy lehet az eltérés. Alsóerdőre való belépéskor ez azonnal érzékelhető. Természetesen az erdő mikroklímája is visszahat az éghajlatra. Érdekes jelenség a déli részeken, hogy a völgyekben lévő hideg időnként megül, viszont a dombtetőkön akár 5-10 C fokkal is melegebb van ilyenkor. Ez a tény a fagyérzékeny 3 Az alsóerdei és a bozsoki erdőkben igen jelentős területen elszáradtak a bükkfák, kisebb mértékben a tölgyfák. így nagy területen eltűntek az idősebb erdők, helyettük fiatalosokat láthatunk. 4 E fejezet írásához felhasználtuk Zalaegerszeg város erdeinek 1963-1973 közti üzemtervét. 236
