Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Káli Csaba: Zalaegerszeg gazdasági és társadalmi átalakulása 1945-1956 között
valamint a Schmall- és Kovács-féle szeszfőzdék „önkéntes felajánlásával" a Gyümölcsaszaló és Szeszfőző Vállalat július 1-jei megalapítása zárta le egy időre.27 A városi tanács által alapított, fentiekben részletezett vállalatok alapvetően a már meglévő, államosított magánszektor átszervezésével jöttek létre. Új kapacitások ezeknél nem születtek, kivéve a Húsipari Vállalatot, ahol a közvágóhíd bővítése - pár százezer Ft értékben - azonnal megkezdődött. Ez lett Zalaegerszeg első szocialista beruházása. Ettől eltekintve az átszervezések, termeléskoncentrálások, párosulva az újdonsült vezetők hozzá nem értésével, nem igazolták a várt reményeket, a termelés inkább akadozottá vált, összességében pedig csökkent. A tanács által alapított - új kapacitást nem teremtő - vállalatok eltörpültek azokhoz képest, amelyekkel az első ötéves terv „ajándékozta meg" a várost. A korábbi feldolgozások révén szinte már gazdaságtörténeti toposszá vált az a tézis, miszerint a tervgazdálkodás bevezetésének már az első éveiben alapvető fordulat kezdődött a város ipari struktúrájában. A beruházások indítását megelőző számtalan tervvariáció28 annyiban közös vonást mutatott, hogy valamennyi a könnyű- és élelmiszeripar fejlesztését preferálta elsősorban. Az ötéves terv indulása után csaknem másfél évvel kissé furcsán hatott, de egyúttal jól érzékeltette a központi tervezés kaotikusságát az az 1951. április 10-én kelt, az MDP KV Párt- és Tömegszervezetek Osztályáról (!) érkezett levél, amely szerint az „Országos Tervhivatal javaslatot dolgozott ki az ötéves terv keretében fejlesztendő városok és községek kijelölésére." A levél mellékletében - egy-egy oldalon, mindössze néhány sorban - a Zalaegerszegre és Nagykanizsára vonatkozó elvi tervezési lehetőségeket rögzítették, amelyek lényegében semmi újdonságot nem tartalmaztak a korábbi és az éppen megvalósulóban lévő tervekhez képest. A dokumentum a lehetséges telepítésekkel kapcsolatban, Zalaegerszeg ipartelepítési adottságaira célozva, eléggé tömören fogalmazott: „főleg munkaerőt, kis anyagmozgatást, kevés energiát, közepes vízfogyasztást igénylő iparok".29 Zalaegerszeg kisváros volt ugyan, de - megyeszékhelyi funkciójától részben függetlenül - ahhoz képest viszonylag nagy vonzáskörzettel rendelkezett. Ennek köszönhetően rendelkezésre állt egy extenzív jellegű iparosításhoz a szükséges munkaerő, amely viszont alacsony, vagy semmilyen szakképzettséggel nem rendelkezett. Közismert volt a város kedvezőtlen közlekedés-földrajzi elhelyezkedése, ami különösen a rossz vasúti elérhetőségben nyilvánult meg. Ebből következően csakis a - tágabb értelemben vett - helyi energiákra lehetett építeni az iparosítást. Ha mindezen felsorolt elemek közös halmazát vesszük, akkor egyértelművé válik, hogy csakis a könnyű- és az élelmiszeripar volt az, amelyik szóba jöhetett az indusztrializáció kapcsán. Volt ezen kívül még egy speciális tényező is, amelyik 27 ZML Zeg. VT ir. VB ülési jkv. 1951. június 14. 28 Lásd: Bencze Géza 38-39. p. 29 ZML MDP Zeg. V. Biz. ir. 2. fcs. Ipari ir. 21. ő. e. 223
