Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Káli Csaba: Zalaegerszeg gazdasági és társadalmi átalakulása 1945-1956 között
1954 áprilisában a feltörekvő városi vállalatokkal gyakran előforduló eset történt e cég háza táján is. A városi tanács végrehajtó bizottságának 1954. április 15-i ülésén olvasta fel Pék József vb-titkár azt a megyei tanácstól kapott levelet, amelyben az értesítette a várost, miszerint az autójavító vállalatot a saját kezelésébe vette. A városi tanács a Minisztertanácshoz fellebbezett. Nem tudjuk, ennek hatására történt-e, de tény: 1954 végén már arról döntött a megyei tanács, hogy 1955. január 1-jével a kérdéses vállalatnak újra a városi tanácshoz kell visszakerülnie.24 Időközben egy miniszteri rendelkezés miatt be kellett szüntetni a cégnél az autójavítást, és a vállalat a különböző közszükségleti cikkek gyártása mellett az általános gépjavításra tért át. 1955 novemberében a profilváltozást az elnevezésben is tükröztették, így a cég neve Zalaegerszegi Gépipari Vállalat lett.25 E tanulmányeset ismertetése után térjünk vissza a kiindulási pontunkhoz. Az autójavító után a városi tanács sorra alapította vállalatait, és az eljárás mindig azonos koreográfia szerint zajlott. Amint felmerült egy adott cég létrehozásának ötlete - hogyhogy nem - szinte mindig azonnal akadt egy-egy „önkéntes felajánlás" a profilba vágó magánszektor részéről. Természetesen valódi önkéntességről szó sem volt, ezt a fajta felajánlást legtöbbször erős megdolgozás után erőszakolták ki a párt- és tanácsi vezetők. így jött létre - magánkertészetek államosításával - 1950. október 1-jén a Kertészeti Vállalat, november 1-jén - több városbéli péküzemből - a Zalaegerszegi Sütő és Tésztaipari Vállalat, december 1-jén pedig - szintén magánüzemek „önkéntes felajánlásával" - a Húsipari Vállalat, a Vendéglátóipari Vállalat, valamint a Szikvíz és Jéggyártó Vállalat. Jól érzékelhető a trendvonalból, hogy az élelmiszeripari üzemek megszervezésével és elsősorban azok központi kézben tartásával, többek között az egyre romló közellátáson is úrrá kívánt lenni a város vezetése; ma már tudjuk, nem sok sikerrel. Volt azonban itt egy másik aspektus is. A városba diszlokált honvédségi alakulatok ellátását a helyi üzemekből kellett megoldani, ami valósággal kikényszerítette a termelés - erőszakos - központi irányítását. Kisebb lendülettel, de 1951-ben is folytatódott a helyi ipari igények kielégítését szolgáló vállalatok szervezése, vagyis a privát gazdaság utolsó maradványainak felszámolása. Az év első napjával alapították meg a díjbeszedő, a köztisztasági és a temetkezési vállalatokat. A sort - néhány városbéli asztalosműhely összevonásával - a Zalaegerszegei Általános Asztalosipari Vállalat és Németh János üzemének államosításával a Cserépkályhagyártó Vállalat 1951 áprilisi,26 24 ZML Zala Megyei Tanács (ZMT) VB ülési jkv. 1954. december 10. 25 ZML Zeg. VT ir. VB ülési jkv. 1955. november 9. Ekkor kezdődött meg a kapcsolatfelvétel a budapesti Ganz-Mávaggal, melynek folyományaként beindult a diesel-motor alkatrészek gyártása. 26 Lásd: 40 év. A Zala Bútorgyár jubileumi évkönyve. (Szerk. Ekler Elemér és Szvitek Erzsébet) Zalaegerszeg, 1991. 14. p.; Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről. Zalaegerszeg, 2002. 30. p. 222
