Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Béres Katalin: Zalaegerszeg művelődési viszonyai az I. világháborút követő évtizedben
Az 1920-as években a kultúra menedzselése, kulturális infrastruktúra kialakítása, a polgárok műveltségi szintjének emelése nem tartozott a város vezetése által kiemelt fontosságúnak tartott területek közé, hiszen az I. világháború, a forradalmak és a trianoni béke okozta pusztulás és megrázkódtatás után a város vezetése elsődleges feladatának a nyomor felszámolását, a munkahelyteremtést, a város központi szerepének megerősítését, könnyebb megközelíthetőségét, valamint - megfelelő városrendezési terv alapján - Zalaegerszeg szépítését, urbanizá- lását, ezáltal tekintélyének emelését tűzte ki célul.5 A városnak nem volt kulturális infrastruktúrája: nem működött a vármegye vagy a város által fenntartott könyvtár, múzeum, színház, kultúrház, a városházán nem volt a közművelődést, kultúrát szervező városi hivatal, ellenben létezett Városi testnevelési vezetőség.6 „Nálunk - mint más megyei székhelyeken - nincsen céltudatosan és állandóan működő városi kulturszerv, amely pedig a mai időkben különös fontosságú volna a nemzeti irodalom ápolása, a nemzeti öntudat növelése és erősítése, a szépérzék fejlesztése, a lelkesedés felkeltése és ébrentartása tekintetében" - panaszolta a Zalavármegye c. helyi lap újságírója 1922-ben.7 Ezen a helyzeten némileg változtatott az 1924-ben - a klébelsbergi kultúrpolitika részeként - megszervezett Vármegyei és Városi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság, amely azonban elsősorban a vidék népművelését tekintette szívügyének, Zalaegerszegen csak az úgynevezett Liceális előadások megszervezésében működött közre. Zalaegerszeg polgárainak művelődése az 1920-as években elsősorban a háború előttről örökölt és újonnan alakult egyletek, egyesületek, körök és különféle szervezetek keretében és szervezésében történt. Ezek mindegyike állandó székházzal, vagy legalább székhellyel rendelkezett. A város lakosságának többsége tartozott, tartozhatott valamelyik civil szervezethez: a városi elit az 1840-től működő Casinóba járt, az iparosok az Iparoskörbe, a kereskedők a Kereskedelmi Körbe, a földművesek a Gazdakörbe vagy a Földmíves Egyletbe. Az építőmunkások a MEMOSZ helyi csoportjába jártak, s 1930-tól önálló székházzal is rendelkeztek. A felekezeti alapon szerveződni kívánóknak mindenekelőtt a Katolikus Kör, a reálgimnáziumi, a Hölgy- és a Leány Congregáció, valamint a Katolikus Legényegylet állt rendelkezésére. Ez utóbbinak 1914-ben épített székháza 1916- tól a Katolikus Hitközség tulajdonába került, a benne működő nagyterem volt a város kulturális rendezvényeinek egyik legfontosabb helyszíne. A „keresztény, nemzeti alapra helyezkedő" sportolni vágyók a MOVE Sport Egyletben, az iparosok és kereskedők az 1923-ban alakult Zalaegerszegi Torna Egyletben,8 a „munkásosz5 Zala vármegye feltámadása Trianon után. (Zalai fejek). (Szerk. Békássy Jenő) Bp., 1930.116. p. 8 Pesthy Pál 159. p. 7 Kutas Kálmán: Ifjúsági előadások. In: Zalavármegye 1922. márc. 26.1. p. 8 A ZTE ténylegesen 1920-ban jött létre, ekkor felterjesztett alapszabályát azonban csak 1923-ban fogadta el a belügyminiszter. 196
