Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben
Bár 1874-től működött a polgári fiúiskola és egy évvel később felső leányiskolát is létrehoztak, a város régi vágya, a gimnázium megvalósítása ekkor még nem sikerült. Voltak különböző hivatalai, postája, két vendégfogadója, gyógyszertára, vágóhídja, két kisebb kórháza, aggápoldája, takarékpénztára, de inkább csak a hivatalok kölcsönöztek némi városias színt a településnek. Létezett ugyan építési rendszabály, de a város külső megjelenése még elég falusias képet mutatott. Az utcákat még sok zsúpfedeles, földszintes épület szegélyezte, állandó gondot okozott a szennyvíz elvezetése, a közterületek tisztán tartása. Reggelenként a disznókat összeterelő kanász kürtölésére ébredtek az emberek. A társas életet tekintve az 1870-es évektől itt is megalakultak a különböző egyesületek. Létrejött a Tűzoltóegylet (1874), a Társaskör (1876), a Dalárda (1877). Később még több egyesület létesült: Iparos Ifjúsági Egylet (1878), Vöröskereszt Fiókegyesület (1880), Karácsonyfa Egylet (1883), Kereskedelmi Kör (1884), Korcsolyázó Egylet (1884), Tekeegylet (1880-as évektől) stb. Emellett a város számos megyei egyesületnek is székhelyévé vált.37 A megélénkülő társasági élet annak a jele, hogy az 1880-as évek elejére megerősödött az az értelmiségi-hivatalnoki réteg, amelyet 1870-1871-ben még inkább az erőtlenség és megosztottság jellemzett. Ez az 1870-es évek elejétől fokozatosan kiépülő polgári államszervezet intézményeinek volt köszönhető, amelyeknek a megyeszékhelyen való megjelenése, a különböző igazgatási szerveknek itteni koncentrálása felduzzasztottá a városban élő hivatali apparátust. Létszámuk szinte folyamatosan gyarapodott, s biztos fogyasztói lettek a helybeli iparosok és kereskedők piacon megjelenő termékeinek. Az értelmiségi-hivatalnok rétegnek a városban való folyamatos tartózkodása pozitív hatást gyakorolt annak arculatára. Egyrészt újfajta szolgáltató ágazatokat hívott életre, másrészt a hagyományos kisiparos-földműves társadalométól eltérő mentalitást, másfajta értékrendet közvetített az ittenieknek. Ez az értelmiségi réteg társadalmi, gazdasági, családi kapcsolatai révén több szállal kötődött a városhoz, és érdekében állt ezeknek a kapcsolatoknak a további megőrzése, a megszerzett pozíciók hosszú távú biztosítása. Ezt elsősorban a helyben kiépült állami és megyei intézményhálózat megtartásával lehetett elérni. Mindenki tudja, hogy honnan fenyegetett a veszély: a szomszédvárból, Kanizsáról. Nagykanizsának a megyeszékhelyi státusz megszerzésére irányuló aspirációi jól ismertek voltak a kortársak előtt. Először az 1850-es években próbálkozott, majd 1867-ben, végül legutoljára 1874-ben.38 Egerszeg ekkor pontról-pontra 37 Az egyesületekre vonatkozóan lásd: Bősze Sándor: Zala megye dualizmus kori egyesületi katasztere. In: Zalai történeti tanulmányok. (Szerk. Káli Csaba) Zalaegerszeg, 1997. (Zalai Gyűjtemény 42.) 227-229. p. 38 Barbarits Lajos 1929. 81., 94. p.; Halász Imre: Nagykanizsa centrális helyzete a 19. század második felében. In: Zalai Múzeum 7. (Szerk. Kunics Zsuzsa) Zalaegerszeg, 1997.151-152. p. 156
