Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben
ben. Állandó árvaszékeik útján gyakorolták az árva-és gyámhatóságot. Mint már korábban szó volt róla, a nagyközségek a járási szolgabíró útján értesültek a megye rendelkezéseiről, s a központi megyei hatóságokkal csak rajta keresztül érintkezhettek. Ezzel szemben a rendezett tanácsú városok közvetlen kapcsolatban álltak a megyei végrehajtó apparátus fejével, az alispánnal. Ugyanez a hierarchia érvényesült a képviselő-testületi választásokon és a tisztújításokon, amelyek a nagyközségekben a szolgabíró, a rendezett tanácsú városokban az alispán elnökletével zajlottak le. Az elöljáróság összetételében is lényeges eltérések mutatkoztak. A nagyközségek hivatali személyzeté általában csak a legszükségesebb tisztségviselőkre korlátozódott: bíró, jegyző, tanácsnokok, pénztárnok, közgyám és - ahol volt - a községi orvos. Ha anyagi viszonyaik megengedték, ezt még más tisztségekkel is kibővíthették. A rendezett tanácsú városokban - eltekintve attól, hogy az elöljáróság élén álló személyt nem bírónak, hanem polgármesternek nevezték - mindez kiegészült a rendőrkapitánnyal, a fő-és alügyésszel, az árvaszéki ülnökkel, a számvevővel és ellenőrrel, valamint a levéltárnokkal, a városi orvossal és mérnökkel, továbbá a helyi igények szerint esetlegesen rendszeresített más tisztségviselőkkel. Nagyközségekben csak a jegyzőnek és - ahol ilyen létezett - a községi orvosnak volt kötelező fizetést adni. Az elöljáróság többi személyzetének javadalmazásáról - a község anyagi helyzetét, az elöljárók teendőit, valamint a korábbi szokásokat figyelembe véve - a községek maguk dönthettek. A rendezett tanácsú városokban ezzel szemben az elöljáróság, továbbá a kezelő-és segédszemélyzet valamennyi tagja rendes fizetésben részesült. A polgármester évi fizetése nem lehetett kevesebb az illető megye szolgabíráinak fizetésénél. A tisztújításokra nézve is adódott egy másik fontos eltérés. A nagyközségekben az elöljáróságot a választóképes lakosság összessége választotta három évre (kivétel a jegyző, aki élethossziglan megtarthatta hivatalát). A rendezett tanácsú városokban a törvény ezt a képviselő-testület feladatává tette, és nem három, hanem hat évre választottak. A rendezett tanácsú városok számára egy külön bevételi forrást is biztosítottak azáltal, hogy külön engedéllyel a közvetett államadókra is vethettek ki pótlékot, s jövedelmeik gyarapítása végett a város területén illetékeket, helypénzeket és vámokat szedhettek.35 Zalaegerszeg tehát mindezekről lemaradt. Lemaradt azonban sok más vonatkozásban is. Fájó pontja volt a városnak a vasút hiánya. 1865-ben a Sopron-Kani- zsa vonal létrehozásakor nem sikerült kiharcolnia, hogy a városon keresztül vezessék a vasutat. A vonalat kiépítő Déli Vaspálya Társaság a terepviszonyokra hivatkozva akkora hozzájárulást kért a várostól, amekkorát az nem tudott felvállalni, így a vasút 7 km-rel elkerülte a megye székhelyét.36 3S1871. évi XVIII. törvénycikk. 36 Degré Alajos 1970.47. p.; Pesthy Pál: Zalaegerszeg múltja és jelene. Zalaegerszeg, 1931.152. p. 155
