Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben
nyos tisztújítás (1848-ban és 1861-ben) főszolgabírói felügyelet nélkül zajlott, akkor most, az alkotmány helyreállta után is ez a természetes és magától értetődő. A megye viszont nyugodtan hivatkozhatott arra, hogy a provizórium idején a tisztújításokon a főszolgabíró elnökölt,26 tehát a város ekkor elfogadta a járási fennhatóságot. Zalaegerszeg védekezhetett volna azzal, hogy a városi tanács folytonosan gyakorolta ítélkezési jogkörét stb. A vitát végeláthatatlanul folytatni lehetett volna, de valószínűleg mindkét fél úgy gondolta, hogy jobb a békesség, hiszen a megye és székhelye nem lehetnek egymás ellenségei. Elmondhatjuk, hogy a fentiek egyértelműen rávilágítanak a mezővárosok jogi státuszának tisztázatlanságából fakadó számtalan félreértési lehetőségre. Az ehhez hasonló szituációk kiküszöbölésére csak egyetlen mód kínálkozott, a mielőbbi törvényi szabályozás. Ez valósult meg az 1871. évi XVIII. törvénycikk megalkotásával, melyet néhány év múlva az 1876. évi V. törvénycikkel módosítottak. Az egykori szabad királyi városok sorsáról egy évvel korábban, a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikkel döntöttek. Az összes többi település közjogi viszonyait a fent említett 1871. évi XVIII. törvénycikk foglalta keretbe. A törvény a község fogalmát a közigazgatási szervezet legalsó szintjét képező politikai igazgatási egységként fogta fel. Ennek alapján három kategóriát állapított meg: rendezett tanácsú város, nagyközség és kisközség. Kimondta, hogy minden területnek valamely községhez kell tartoznia. Rendelkezett a községi illetőségről, a községek jogairól és teendőiről, a községek képviselő-testületéről és elöljáróságáról, valamint a községek háztartásáról. A magasabb közjogi státusz megszerzésének módozatait és feltételeit - pl. ha egy kisközség nagyközséggé, vagy egy nagyközség rendezett tanácsú várossá akart átalakulni - külön paragrafusok tárgyalták.27 A településeknek záros határidőn belül el kellett dönteniük, hogy milyen formában kívánnak újjászerveződni. Zalaegerszeg számára tehát itt volt az alkalom, hogy érvényt szerezzen annak, amiért a megelőző években harcolt, vagyis hivatalosan is elnyerje a rendezett tanácsú címet, és ez soha többé ne lehessen vita tárgya. Meglepő módon azonban a város ekkor a nagyközségi státusz mellett döntött. Sajnos a jelzett kérdéskörről érdemi történeti feldolgozás még nem született, ezért az okokat illetően csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Nem sokkal ezelőtt szóltunk arról, hogy a helyi hatalmi pozíciókért ez idő tájt két politikai csoportosulás küzdött a városban. Bár mindkét csoport hangadói az ügyvédek közül kerültek ki, az egyik - inkább jobboldalinak nevezhető - párt elsősorban a földműves-birtokos réteget, a másik - inkább liberális színezetű társaság - főként az iparosokat és a szegényebb értelmiségi réteget tudta céljai érdekében mozgósítani. 1870-ben a jobboldal volt képes nagyobb erőket felvonultatni, 26 Uo. 245. p.; Győré Zoltán 2005.17. p. 271871. évi XVIII. törvénycikk, módosítva az 1876. évi V. törvénycikkel. 152
