Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben

így ők vehették kezükbe a város vezetését, az iparosok háttérbe szorultak. 1871- ben valamiféle kompromisszum jött létre a két fél között, és mindkét párt emberei bekerültek a hatalomba. Ha azonban megnézzük, hogy milyen volt ez évben a képviselő-testület és a városi tanács foglalkozási összetétele, akkor megállapíthatjuk, hogy a képviselő-testületben 1871-ben az iparosok, földművesek és ismeretlen foglalkozásúak jelentős többséget képeztek az értelmiségiekkel szemben. A tanácsban pedig nyolc iparos, két földműves és két ismeretlen foglalkozású ült. Ha figyelembe vesszük, hogy az ismeretlen foglalkozásúak egy részét földművesnek, más részét foglalkozásával felhagyott iparosnak lehet tekinteni,28 akkor teljesen egyértelmű az iparos-földműves réteg dominanciája a város vezetésében. Ha pedig az iparosok foglalkozási összetételét is megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy mind a képviselő-testületben, mind a tanácsban a tradicionális kézművesipari foglalkozások képviselői vannak túlsúlyban (főként a csizmadiák, emellett pl. asztalos, fazekas, szabó, szűrszabó, nyerges, szíjgyártó, gombkötő stb.).29 Mindez jól tükrözte Zalaegerszeg korabeli iparszerkezetét, ahol a város és vidékének gazdasági fejletlensége miatt a hagyományos kisipar sokáig őrizte pozícióit. A mesteremberek többsége még a XX. század elején is egyedül dolgozott, legfeljebb csak a jobb módúak alkalmaztak egy-két segédet.30

Tárgyalt korszakunkban, az 1860-1870-es évek fordulóján az iparosok meglehetősen szerény körülmények között gyakorolták iparukat. Tevékenységük csak a helyi fogyasztóréteg és a város körüli települések kiszolgálására szorítkozott. Többen a város határában földet is műveltek, és a kétféle jövedelmi forrásból próbálták megélhetésüket biztosítani. Sokat mond, hogy az 1868. évi adófőkönyvben feltüntetett 165 iparos közül 30-nak magasabb volt a földadója, mint a kereseti és jövedelemadója, 16 iparos esetében pedig a kétféle adó ugyanannyit tett ki. Jövedelmi viszonyaikat vizsgálva kitűnik, hogy egyáltalán nem tartoztak a város legvagyonosabb elemei közé.31 A képviselő-testületnek és tanácsnak ezen időszakban mindvégig domináns tagjait alkották, a városbírák is közülük kerültek ki. A képviselő-testület másik fontosabb, bár arányaiban jóval kisebb csoportját 1871-ben az értelmiségi foglalkozásúak képezték. A tanács tagjai közt viszont egyáltalán nem szerepeltek. Az iparosok és az értelmiségiek mellett 1871-ben még a földmű28 Vö. ezzel kapcsolatosan Simonffy Emil megállapításait: 1971. 254. p.

29 Az itt elmondottakra vonatkozó alapvető kutatásokat Simonffy Emil végezte el. Lásd erről a fent hivatkozott mű 249-251., 255-256. és 271-273. oldalait.

30 Vö. Béres Katalin: Zalaegerszegi kisiparosok a századfordulón. In: Közlemények Zala megye köz- gyűjteményeinek kutatásaiból, 1984-1985. (Szerk. Degré Alajos - Halász Imre) Zalaegerszeg, 1985. 121-134. p. (Zalai Gyűjtemény 21.)

31 Degré Alajos: Zalaegerszeg megindulása a várossá fejlődés útján. In: Fejezetek Zalaegerszeg történetéből. (Szerk. Simonffy Emil) Zalaegerszeg, 1970. (a továbbiakban: Degré Alajos 1970.) 46-47. p.; Simonffy Emil 1971. 254-255. p.

153