Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben
Dobszay Tamás DEÁK FERENC TÖREKVÉSEI ÉS POLITIKÁJA 1860-1861-BEN Az 1861-es országgyűlés Deák pályaívében Sokan tekintik az 1861-es országgyűlést Deák pályafutása csúcsának. A kiegyezés mögött - a Deákot övező köztisztelet ellenére - nem volt osztatlan a közvélemény támogatása, s a megvalósuló rendszerhez Deák maga is ambivalens módon viszonyult. Az 1839/40-es országgyűlés korai sikeréhez hozzájárult, hogy Deák nem kényszerült választásra az ország sorsát hosszú távon meghatározó kérdésekben. Amikor ilyen helyzet előáll, a sikert nemsokára Deák elbizonytalanodása és visszavonulása követi. Az 1861-es országgyűlésen viszont - noha fő törekvése, az alkotmány „békés úton visszaszerzése" nem sikerülhetett - kisebbségi álláspontját (saját válaszfelirati szövegjavaslatát s a megnyilatkozás felirati formáját) a többséggel szemben fogadtatta el, sőt az országgyűlés végére az ő második felirati javaslata kapott csaknem egyhangú támogatást. A siker e külsődleges jegyein kívül saját békés stratégiájának túlsúlyra juttatása az emigráció forradalmi politikája rovására - tényleges politikai siker volt. Még fontosabb, hogy nemcsak a magyar politikai koncepciók versenyében, hanem a birodalom másik fele és vezetése irányában is sikerült a magyar alkotmányos önállóság ügyét olyan formában képviselnie, hogy hosszabb távon elismertetése is szóba jöhessen. Talán egyetlen Deák-szöveget sem idéznek annyiszor, mint e feliratból a nemzetnek az alkotmányához való törvényes ragaszkodását és helytállását kifejező záró sorokat. A hatalom kívánságainak jogilag megalapozott visszautasításával itthon és külföldön egyaránt világossá vált, hogy a birodalom stabilitásához, cselekvőképességének biztosításához az út a magyarok megnyerésén, alkotmányuk elismerésén át vezet. Kossuth is úgy nyilatkozott, hogy „Deák, mint a törvényesség embere, a nemzet jogait törvényes téren férfiasán megvédte".1 A rivális koncepciót ajánló Kossuth szavai, a közvélemény elismerése, az udvar oldalán álló ellenfelek, a magyar viszonyokat figyelő külföld respektusa mind e siker kifejeződése. Deák az 1861-es országgyűlés végére már nagy határozottsággal, szinte osztatlan támogatottsággal, és olyan hatással fejezte ki a nemzet alkotmányához ragaszkodó álláspontját, hogy azzal megalapozta vezérségét a következő évekre. 1 Kossuth Jósika Miklósnak. Cossila, 1861. augusztus 15. In: Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból. III. Budapest, 1882. 648-649. p. 186
