Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

Azt a vezérséget, amelynek legitimáló ereje nélkül a kiegyezés bizonyosan nem jöhetett volna létre. A bíráló Kossuth is úgy ítélte meg, hogy 1861-es magatartása a kulcsa annak a „roppant erkölcsi hatalomnak, mely kezeidben van", hiszen „a romlatlan nép ösztönszerűsége Téged a nemzeti jogok békés úton visszaszerzésének terén vezérét, még mindig az 1861-i jogalapon vél állani".2 E deáki határozottság azonban a korábbi hónapok-hetek keserves tépelődése, bizonytalankodása, ingadozása, várakozása után alakult ki. Éppen Deák útkeresése, majd magára találása, álláspontjának megszilárdulása (s az ebben megmutatkozó lelki folyamat) adja Deák 1861-es szereplése értékelésének kulcsát.

Deák ekkori magatartása nem csekély problémák elé állította a kutatást. A „haza bölcsének" alakjához szilárd álláspont illett, ezért egyes értékelések abból indultak ki, hogy koncepciója statikus jellegű- Mások a kiegyezés alapjául szolgáló 1865-ös elképzelésének visszavetítésével mérlegelték teljesítményét. Deák 1860- 61-es viselkedésének elemzésében érdekes ellentmondásokat tapasztalhatunk. A független Magyarország gondolatát sem elvető, valamint az októberi diploma alapján egyezkedő politikus képének szélsőségei között a 48-hoz ragaszkodó és az 1865-ben vázolt kiegyezési út felé tájékozódó Deák ábrázolásával egyaránt találkozhatunk. Ennek magyarázata, hogy számolnunk kell Deák elképzeléseinek kialakulatlanságával, s a körülmények változása mentén, módosulásával is.3

A fentiek miatt bővebben kell foglalkoznunk az országgyűlés előzményeivel. Nemcsak arról van szó, hogy a több szempontból is különleges országgyűlésen Deák nem ritkán maradt távol az ülésektől és meglehetősen kevésszer szólalt fel — igaz mindannyiszor döntően meghatározó módon. De arról is, hogy változásnak kitett törekvései rekonstruálásához, érvényesítésük feltételeinek, eszközeinek megrajzolásához a megelőző időszak elemzése is elengedhetetlen.

Deák aggályai és passzivitása 1860-ban

Deák ingadozásának kezdete kimutathatóan az októberi diploma kiadásához köthető. A Habsburg-birodalom vezetését a megalázó vereségek, az összeomlással fenyegető politikai és pénzügyi gondok arra kényszerítették, hogy konszoli2 Kossuth nyílt levele Deák Ferenchez, 1867. május 22. In: Pajkossy Gábor (szerk.): „Nemzeti újjászületés." Válogatás Kossuth Lajos írásaiból és beszédeiből. Budapest, 2002.197-198. p.

3 Az emigráció politikája felé nyitott álláspontra: Sarlós Béla: Deák és a kiegyezés. Budapest, 1987.32., 45., 58-59., 71-72. p., Az október alapján egyezkedni hajlandó Deákra: Takács Péter: Deák Ferenc politikai pályája 1849-1865. Budapest, 1991. 82-83. és kül. 84., p. Az 1865-ös koncepció felé tájékozódásra: Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján, 1860-1861. Budapest, 1967.568-571. p. Körmöczi Katalin: Deák Ferenc életútja. In: Uő (Szerk.): „...Ami megmarad fordítsa jó czélokra." Deák Ferenc hagyatéka. Budapest, 1992.109. p. Király Béla: Deák Ferenc. Budapest, 1993.145. és 149. p.

187