Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Molnár András: Deák Ferenc és az 1843/1844. évi országgyűlés
2. törvénycikk, a vegyes házasságokat törvényesítő 3. törvénycikk, valamint a nem nemeseknek a nemesi tulajdonhoz és a hivatalviseléshez való jogát elismerő 4. és 5. törvénycikk.26 A liberális ellenzékhez tartozó kortársak többsége a legsikertelenebb reformországgyűlésnek minősítette az 1843/1844. évi pozsonyi diétát. A kudarc okát számosán abban látták, hogy hiányzott az igazi vezéregyéniség, aki a reformtábort összefoghatta volna, és irányt tudott volna szabni a tárgyalásoknak. Rosszallva Deák távolmaradását, hasonlóképpen értékelte a történteket a reformkor legnagyobb hatású monográfusa, Horváth Mihály is. Horváth, „tekintve az eldöntendő kérdések nagy fontosságát, az átalakulási processusnak nehézségeit, s a lökést, melyet az ő [ti. Deák] tekintélye annak adhatott volna; tekintve végre ezen országgyűlésnek, jobbára az ő távollétéből származott eredménytelenségét", Deák döntését „helytelennek, valódi hibának" tartotta. Horváth Mihály szerint Deák tette „polgári erényből származott, törvény s alkotmány iránti tiszteletet tanúsított; de az országgyűlést e súlyos küzdelmek közt megfosztotta bölcs vezérletének hatalmas támaszától."27 Törvényerőre emelt, közvetlen eredményeit tekintve ugyan Horváth is a korábbiaknál sikertelenebbnek ítélte az országgyűlést, emellett azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a diéta roppant körültekintő, alapos tárgyalásai máskülönben számos kérdésben összegezték, rendszerezték vagy egységesítették a reformelképzeléseket, és így valójában a további előrelépés, a haladás útját készítették elő, ill. alapozták meg.28 Ilyen módon, ha nem önmagában, hanem egy hosszabb távú reformfolyamat egyik állomásaként értelmezzük az 1843/1844. évi országgyűlést, akkor annak részeredményeit (törvényjavaslatait és tervezeteit) korántsem kell lebecsülni. Horváth Mihály utóbbi megállapításaival szinte tökéletesen megegyezik Deák egykorú helyzetértékelése. Deák előbb barátjához, Wesselényi Miklós báróhoz Kehidáról, 1844. november 27-én írott levelében,29 majd 1845. január 7-én, a zalaegerszegi megyegyűlésen az országgyűlési követbeszámoló kapcsán tartott beszédében30 szinte azonos szavakkal értékelte a pozsonyi diéta eredményeit. Miként Wesselényihez írta, „még nem volt országgyűlése, mely annyi sok szépet, jót, hasznost, sőt szükségest megindított s előkészített - s én szívemből örülök néhány igen szép törvénynek is, miket alkottak, mert ezek következései fontosak lehetnek".31 Mintha csak e gondolatmenetet folytatta volna, Deák azzal kezdte 26 Horváth Mihály 2. köt. 461-463. p., Pajkossy Gábor: A reformkor (1830-1848). In: 19. századi magyar történelem 1790-1918. (Szerk. Gergely András) Bp., 1998. 231-232. p. 27 Horváth Mihály 2. köt. 379-382. p. 2» Uo. 463-466. p. 29 Közli Váczy János 146-148. p. 30 Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek. 1. köt. 1825-1849. (Válogatta és sajtó alá rendezte Molnár András) Bp., 2001. 443-445. p. 31 Váczy János 146. p. 83
