Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Molnár András: Deák Ferenc és az 1843/1844. évi országgyűlés

említett megyegyűlési beszédét, hogy hibázik az, aki egy-két szerencsés eredményért a „reményletteket felejti", de hibázik az is, aki a reménylettekhez mérve az elért eredményeket semmibe veszi. Deák szerint az országgyűlés a „boldogabb jövendőnek alapját" rakta le, mely „10-15 évek múlva kívánt gyümölcsöket tere- mend", és „messzevágó morális hasznát" látta azon szorgalomnak, „melyet az intelligencia kifejtett" a diétán.32

Deák mind a Wesselényihez intézett levelében, mind pedig megyegyűlési beszédében rosszallta és érthetetlennek tartotta a sietséget, ahogy az uralkodó véget vetett a még teljes lendülettel tevékenykedő, és számos lényeges törvényjavaslat elfogadásához közel álló országgyűlésnek. Deák mindkét megnyilatkozásában annak tulajdonította e sietséget, hogy a kormány és a főrendek elunták a mintegy másfél évig szakadatlanul ülésező diétát. Emellett persze Wesselényinek - és egy korábbi levelében Kossuthnak - bevallotta azt is, hogy nem lát az országgyűlés kulisszái mögé, és az igazi okok őelőtte rejtve vannak.33

Ma már tudjuk, hogy az országgyűlés idő előtti berekesztésének valódi okát az érdekeit veszélyeztetve tapasztaló kormányzat féltékenységében kereshetjük. Mivel az országgyűlés idején nyilvánvalóvá vált, hogy a liberális ellenzék ragadta magához a reformok kezdeményezését, és elképzelései megvalósítása esetén még szélesebb társadalmi támogatottságot nyerhetett volna, a kormány arra a felismerésre jutott, hogy akár az általa máskülönben elfogadhatónak ítélt reformok elodázása árán is meg kell állítani az ellenzék további térnyerését. A kormány tehát valójában saját megtépázott presztízsének és meggyengült hatalmi pozícióinak védelme, ill. visszaszerzése érdekében záratta be sietve az ország- gyűlést. A Metternich államkancellár vezette kormányzat a kezdeményezés átvétele és az ellenzék visszaszorítása, valamint a rendi képviseleti fórumokon a kormánypárti többség biztosítása érdekében nyüt ellentámadásba lendült, és szövetkezve a magyar újkonzervatívokkal, megkezdődött az ún. adminisztrátori rendszer kiépítése.34 Ez a - tulajdonképpen kiszámítható - fordulat valószínűleg akkor is bekövetkezett volna, ha Deák Ferenc történetesen jelen van, és vezető (meghatározó, irányító, integráló) szerepet vállal a pozsonyi országgyűlésen. Ilyen, számára kedvezőtlen politikai szituációban feltehetően Deák személyiségének sem lehetett volna akkora befolyása, mint volt az előző diétán.

32 Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek 1. köt. 443. p.

33Uo. 443-445. p., Váczy János 135. p. (Deák levele Kossuthhoz, Kehida, 1844. november 2-novem- ber 21.), és 146-148. p.

34 Pajkossy Gábor: A reformkor. 233-234. p.

84