Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Molnár András: Deák Ferenc és az 1843/1844. évi országgyűlés
hatalom eszméje sem teheti e királyi leiratot törvényszerűvé, mert a végrehajtó hatalom a törvényhozóiul vévén eredetét, azt az öszves törvényhozás fölébe, mely hazánkban a nemzetből s annak koronás fejedelméből áll, nem emelheti, s erre a koronázási hitlevél s a letett szent eskü, miszerint a fejedelem a már hozott és hozandó törvényeknek, de csak egyedül ezeknek végrehajtására és hajtatására hatalmazza fel őtet, kötelezi. Ezekért a megyei rendek követ urakat odautasítják, hogy az elsorolt okokbul a fellebbi királyi leiratot a törvényekkel, igazsággal, méltányossággal ellenkezőnek lenni az ország rendjei elébe terjesztvén, a dolgot odavinni igyekezzenek, hogy az ország rendjei egy hathatós és Őfelségéhez intézendő felírásban ezen királyi leiratnak, mint a nemzetiségre legveszélyesebbnek visszavonatását kieszközleni igyekezzenek. De felriasztotta e királyi leirat a megyei rendek kebelében már több idő olta mélyen érzett azon keserű fájdalmat, s a magyar nemzet veszélyére az illyr párt által irányzott ármány törekvések feletti komoly aggodalmat, mert e megyének rendjei valának az elsők, kik e párt cseleit megsejdítve felszólaltak, s Őfelségéhez intézett alázatos felírásaikban azoknak elfojtását, s a nemzetiségnek e fondorkodások elleni biztosítását kérték. Biztosan hitték ők azt, hogy felírásaikban előadott okok Őfelségétől s a kormánytól mél- tányoltatván, ezen, a nemzet ellen intézett törekvések még csírájukban fognak elnyomatni. De e királyi leirat a rendek igazságos reményét elenyészteté, sőt általa ezen törekvések egyenesen pártoltatván, a kormány oltalma alá vétetnek. Érzik ugyan a megyének rendjei, hogy a veszély, mellyel az óriási léptekkel terjedő panszlavismus a magyar nemzetiséget fenyegeti, nagyobb, mintsem azt a nemzet önerejével korlátozhatná, de tudják egyszersmind azt is, hogyha valaha bármely szerencsétlen esemény a magyarnak nemzetiségét megtöri, és törvényes állását feldúlja, éppen az leszen az, mely a felséges ausztriai háznak fentállását és független királyi székét veszéllyel fenyegeti, és amint ez a magyarnak törvényes állását, nemzetiségét és nemzeti függetlenségét megdöntendi, az azon mértékben a nemzet koronás fejedelmét s annak királyi székét is veszélyezteti. Követ uraknak tehát e körülményekre is figyelmöket a rendek fordítani kívánva, őket utasítják, hogy az illyr mozgalmakat a rendek elébe terjesztvén, ezek megszüntetése, zabo- lázása és a nemzetiség biztosítása tekintetéből Őfelségéhez az ország rendjei által egy hathatós felírásnak tételét eszközleni törekedjenek."13 Zala megye fenti pótutasításának országgyűlési fogadtatását, az utasítás jelentőségét és Deák indítványának szerepét is kiválóan megvilágítja a pozsonyi országgyűlésen Zala megye egyetlen követeként tartózkodó Kerkapoly István első alispánnak barátjához, Csány Lászlóhoz 1843. november 22-én írott bizalmas levele: „Utasítástokat, melyet a közelébbi közgyülekezetből küldöttetek, a publicum nagy figyelemmel várta; többen a királyi leirat erántit leíratták. A nádor is a 13 ZML kgy. jkv. 1843:2694. Közli: „Tekintetes Karok és Rendek!" 215-217. p. 79
