Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Molnár András: Deák Ferenc és az 1843/1844. évi országgyűlés
használtassák. Például szolgálnak erre a világnak legszabadabb, legvirágzóbb s míveltebb nemzetei, mert bátor Franciaországhoz is tartozzanak oly nemzetek, mint példának okáért az Alsatiarák [Elszász], kiknél a közéletben s honi köreikben inkább a német, mint a franc nyelv divatozik, bátor Észak-Amerikában, a világ legszabadabb köztársaságában többen a szövetkezett tartományok közül hon, s a magok körükben tulajdon nyelvükkel, példának okáért a némettel éljenek, mégis sem a francia kamarákban, sem a szövetséges statusok [Amerikai Egyesült Államok] congressusán a köztanácskozásokban nem az egyes tartományok nyelve használtatik, hanem az elsőben a franc, az utolsóban az angol, mint a törvénykezés és tanácskozás nyelve kizárólag használtatik. Az 1836. s 1840. esztendei országgyűléseken alkotott törvények világos határozásábul hazánkban a törvénykezés és a törvény nyelvévé kizárólag a magyar nyelv lett. Ezen törvények egyenes sértése nélkül tehát többé a törvényhozásban és köztanácskozásokban más nyelvvel, mint a nemzetivel élni nem is lehet. De hogy a törvényhozó test vagy annak egyik része maga tanácskozásait mely nyelven folytassa, elhatározása annak olyannyira maga belső szerkezetéhez tartozik, hogy ennek változtatásában és módosításában a másik rész által jogszerűleg sohasem gátoltathatik. Az országgyűlésének e jogát megesmerte maga a kormány, megesmerte a társ Horvátország akkor, amidőn az országgyűlése a kormánynak minden befolyása s hozzájárulása nélkül az egymás közt előbb deák nyelven váltott izeneteket az újabb időkben kizárólag magyar nyelven kezdette váltani, mint jelenleg is váltja anélkül, hogy ezen eljárással és tettel akár a kormány maga igazait, akár a társ Horvátország municipalis [törvényhatósági] jogait csak távolról is sértettnek pa- naszlották, vagy ezen határozat ellen tettleg felléptek volna. Nem alapul e jelen királyi leirat csak legkevesebb törvényszerű okon is, mert magának az országgyűlésének eszméje és célja azt hozza magával, hogyha a törvényhozó test bármely része is a másik résznek határozatával és végzésével meg nem elégedne, azt a rendes vitatkozás s kölcsönös értesülés, s így végre az egyesülhetés terére vinnie kell, egyik résznek pedig a másik határozatát érvénytelennek s erő nélkülinek kijelenteni éppen nem lehet, és ha a fejedelem s a kormány a nemzet részéről tett felterjesztésben vagy határozatban az országgyűlésen meg nem nyugszik, azt érvénytelennek s erő nélkülinek ki nem jelentheti, vagy annak visszavételét a nemzettől nem követelheti, hanem további vitatás és tanácskozás alá bocsátani köteles; miről számtalan, az országgyűléséhez ily érdemben érkezett királyi leiratok és válaszok szakadatlan példákat nyújtanak. Igaz ugyan, hogy a nemzet koronás fejedelmének, mint a törvényhozó test egyik részének joga van arra, hogy a nemzet, mint a törvényhozó test másik része által tett felterjesztésről maga egyezését megtagadhatja, s így annak törvénye alakulását gátolhatja, de magának a törvényhozásnak eszméjénél fogva arra hatalma nem lehet, hogy a tanácskozásokat érvényteleneknek és megsemmisítetteknek jelentse ki, sőt a fő végrehajtó 78
