Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen
tányolt váltótörvény, csődtörvény - s mellette az adómentesség, vagy az ősiség védelme... A megyei utasítások zöme proponálta az 1836. évi úrbéri törvények végrehajtása során mutatkozó problémák megoldását. E technikai kérdések egy részét szabályozta is az országgyűlés. Külön törvény rendezte a jobbágyok örökösödési jogát, egységesítve az addigi sokféle, helyi szokásokon alapuló megoldásokat. Az ősi javakban, ill. a végrendelet nélkül hátrahagyott szerzeményekben a gyerekek egyenlően részeltek, úgy azonban, hogy az osztozáskor gondoskodniuk kellett az özvegy ellátásáról. Deák szerette volna, ha az apa végrendeletileg szabadabban rendelkezhet az öröklött, ősi javakról is annak érdekében, hogy egy gyerek érdekelt legyen az idős szülők ellátásában, de a törvény másként rendelkezett, s a gyerekekre bízta a kérdés családon belüli megoldását.81 Fontos, a határhasználati rendet, fegyelmet, a köz- és magánérdeket is szolgáló-védő törvény született a mezei rendőrségről is. A részletes szabályozást országgyűlési választmány dolgozta ki - sikerrel. Az előző országgyűlés alapkérdése volt az elsősorban Kölcsey, Wesselényi és Deák által képviselt érdekegyesítés s annak első alapeleme, a jobbágyterhek örökös megválthatása, az un. örökváltság. A kormány akkor mindent megtett az alsótábla kezdeményezési jogának félrevetésével, egyes ellenzéki megyék utasításainak alattomos megváltoztatásával (emlékezzünk Kölcsey lemondására), az örökváltság elbuktatására majd a feszült, izgatott légkörben elhangzó beszédeket politikai, főbenjáró perek követték. Az egész szólásszabadsági jogvédelmi harc tehát az örökváltsághoz kapcsolódott. Bécs elvtelenségére, csupán presztízs alapú politikájára jellemző, hogy 1840-ben a kibékülés jegyében pillanatok alatt elfogadta az örökváltságot s annak lehetősége a jobbágyok és földesurak megegyezése alapján biztosítva lett. Deák így értékelte a törvényt: „...szelíd szavának hatalmas erejével lerontja azon elválasztó falat, melyet a nép és a szabadság között káros előítéletek alapján emelt egykor a hajdankornak hibás felfogása. Hatása lassú lesz talán, de biztosabb, s következései nagyok és bizonyosak. A szorgalomnak két hatalmas rugója van: szabadság és tulajdon... Csak két erő köti biztosan a népet honhoz és törvényhez, s e két varázserő: szabadság és tulajdon." Az előző országgyűlésen is hosszú és ingerült vitákat eredményező vallási kérdés 1840 januárjában került terítékre. A vitatás a már említett nagyváradi püspöki körlevéllel indult, melyben Lajcsák püspök a vegyes házasságok megáldását tiltotta meg a római katolikus papoknak, amennyiben a protestáns fél reversalist nem adott. Az alsótáblán számos kemény beszéd hangzott el a vallásszabadságot és az azt szavatoló törvényt (1790: 26. te.) sértő pásztorlevelek ellen. (A váradi püspök körlevelét időközben a rozsnyói püspök megismételte.) Deák higgadtan 81 Deák beszéde: Deák 2001. 240- p. 68
