Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen
őrizzék nemzetiségüket. Senki sem kívánja, hogy a horvátok magyarul beszéljenek, csak arról van szó - folytatta, hogy az ország s benne Horvátország hivatalos nyelve legyen a magyar - a holt latin helyett. Javasolta, hogy a horvátok ebben kapjanak 10 éves moratóriumot. A csillapító szavak nem hatottak. A kút- mérgezés már megtörtént. 1840 áprilisában az országgyűlés nyelvi vitájának végén Deák már azt is felvetette, hogy Horvátországban a latin helyett a horvát legyen belső ügyekben a hivatalos nyelv. De saját maga jelezte: erre nem lenne többség a horvát tartománygyűlésen... A horvát megyék a latinhoz ragaszkodtak.(!) Ilyen körülmények között, Bécs vonakodása mellett az elért eredményre Deákék joggal tekinthettek örömmel, ha tudták is, hogy még van teendő. A nyelvüggyel kapcsolatosan utalhatunk a deáki harcmodor gazdag fegyvertárának egy elemére. Egy alkalommal, amikor élesedett a vita a feliratok magyar nyelve körül, Deák egy ezzel foglalkozó, a fő ellenzéki érveket tartalmazó feljegyzést „felejtett" az ülésteremben, jól látható helyen. A csomag természetesen a perszonálison át a nádorhoz jutott, aki kijárta Bécsben az engedményt s így a rendek már 1839 szeptemberétől magyarul írhattak fel, amit aztán a törvény is tartalmazott.73 A királyi propozíciók első pontjára, az újoncozásra 11 hónapi obstrukció után - mint már tárgyaltuk - terjesztették fel a rendek a feliratot. Hosszú alkudozás után a Deák és mások által ajánlott 22 ezer újonc helyett, már a megbékélés jegyében 38 ezret ajánlott az országgyűlés. Az uralkodó 38.500-at kért, 500-at a forma kedvéért alkudott le az országgyűlés. A szolgálati idő 10 év maradt, bár Deákék hosszan küzdöttek a 8 évre csökkentésért. A kötéllel való katonafogás helyébe a sorshúzás lépett s az egész eljárást részletesen szabályozták. A magyar és határőr ezredek magyar vezényleti nyelvét már az országgyűlési többség sem támogatta.74 A tárgyalás során Deák általános leszerelési indítványt tett 1840. február 12-én kerületi ülésben, ami alsótáblai határozat is lett, ám a törvénybe nem sikerült belefoglalni. Deák beszédében azt kérte, hogy az uralkodó hathatós közbenjárásával eszközölje ki az európai hatalmasságoknál az általános „lefegyverkezési rendszert". A hatalmas seregek leszerelésétől Deák a népek békességét, jobb létét remélte. Csapás Európára - mondta - az a védelmi rendszer, amely béke idején is roppant seregeket tart el országonként, s sok-sok munkás kezet von el a hasznos munkától... Ha e rendszer fennmarad, úgy járhatnak a hatalmak - folytatta anek- dotázva Deák -, mint a gyáva lovag, kit nehéz páncélzata nyomott agyon. Deák gondolkodásmódjának újszerűsége, problémaérzékenysége itt úttörő irányt vett: hasonló javaslatot (tudtunkkal) akkortájt senki sem fogalmazott meg. Azt a javas73Miskolczy Gyula: A horvát kérdés története és irományai. Bp., 1927. 227. p., Ferenczi I. 284. p., Miskolczy: A kamarilla. 153. p., Irományok II. 118. sz. (rendi törvényjavaslat), uo. III. 173. sz. (leirat), uo. IV. 417. sz. (leirat), Deák követjelentése: Deák 2001. 265. p. 74 Vö. Deák követjelentése: Deák 2001. 267. p., Irományok IV. 323., 339., 469. sz. (fel- és leiratok). 65
