Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen
latát is elfogadta az alsótábla, hogy a kormányzat béke idején használja a katonaságot közmunkákra - a rómaiak példáját követve. A katonatartás kérdése már 1832-36-ban is országgyűlési téma volt. Akkor országos választmányt küldtek ki, amely 1839-ben be is terjesztette munkálatát.75 A munkálat tárgyalásakor az alsótábla humánus és erkölcsi szempontokból is elvetette a katonák jobbágy- és polgárházakban történő elszállásolásának régi és sérelmes, az adózókat nyomorító formáját és kaszámyaépítéseket kívánt. Elvetették Deákék a katonaság ellátásának természetbeni adó formájában történő lerovását is; ez az ugyancsak régi és igazságtalan rendszer azokat terhelte, ahol katonákat szállásoltak be; a terheket növelte az, hogy a katonasági ár messze a piaci ár alatt állt. Egykor ez a rendszer előnyös volt az adózókra, de időszakunkra már rendkívüli ráfizetés okozója lett. A rendek hajlandók voltak kárpótolni a kincstárt adóemeléssel, de a vita elnyúlt, s bár az alsótábla kész volt a gyors alkura, a kormányzat miatt az ügy a következő országgyűlésre maradt; új bizottságot rendeltek ki.76 Az 1838. évi hírhedt pesti nagy árvíz után a rendek örültek, hogy a királyi propozíciók 3. pontja a Duna-szabályozást kívánta tárgyul. A rendek adatokat és terveket kértek, mivel - Deák pontosan megfogalmazta a követjelentésében - nagy áldozatot vállal a nemzet, de csak akkor, ha az ügy egészére s a végrehajtásra is befolyása lehet. Erre a kormány nem hajlott, Deákék viszont nem vállalták a csupán fizető szerepét. Ez a fontos kérdés is a következő országgyűlésre maradt s e tárgyban is országgyűlési bizottságot rendeltek ki.77 A gazdaság polgári átalakulásának feltételrendszerét több sikerült, hasznos és időszerű törvény gazdagította. A váltótörvény jelentős és bénító hiányt pótolt. Magyarországon a kereskedelem csak a forgásban lévő pénz mennyiségére volt szorítva, a pénzmozgást gyorsító eszközök hiányoztak. A hitelhiány, a magas kamatláb egyaránt káros volt. A megszületett váltótörvényről Deák joggal írta: „Hatása és következési bizonyosan hasznosak lesznek, mert emelik a hitelt, erőt és életet adnak a kereskedésnek, s új ösztönt a szorgalomnak." De intett is: ne várja senki, hogy egy törvény után azonnal elönti az országot a pénz és a kamatláb nagyot süllyed. Ehhez idő és türelem szükséges. Kereskedést, szorgalmat a törvény nem teremthet, a törvény csak ezeknek akadályait hárítja el, a többit idő és a nemzet ereje és gondossága fejű ki. A hosszú és precíz törvény az alanyi jogi részt követően a váltótörvényszékek felállításáról rendelkezett. Deák csak azt sajnálta, hogy a kormány miatt nem sikerült a váltótörvényszéki bírák esetében a 75 Irományok III. 129. sz., Deák követjelentése: Deák 2001. 268. p. 76 Deák 2001. 271. p., Irományok II. 40., 84. sz., ül. 195-196. sz. 77 Deák követjelentése: Deák 2001. 274. p., Irományok III. 179. sz. 66
