Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen
Trócsányi Zsolt viszont jól látta: a kegyelmi tényt az ellenzék helytállása vívta ki.71 Kérésre, azaz jogfeladás esetén már korábban aláírták volna Bécsben a kegyelmet. Kéretlenül csak Deák zsenialitása és társai együttműködése vívhatták ki. Az országgyűlési ellenzék jó része értesült arról, hogy az amnesztia-leirat fel nem olvasott szövege kegyelmet tartalmazott, de szemet hunytak Deák és a nádor csínytevése felett, mint ahogy Bécs is szemet hunyt, hiszen az élesedő keleti válság közepette nem engedhette meg magának a magyarországi konfliktus folytatását. Batthyány Lajos volt az egyetlen a kiemelkedő ellenzékiek közül, aki zúgolódott az amnesztia miatt, a kihirdetés módja miatt is. Deák tartott is attól, hogy Batthyány Lajos esetleg fellép a kibékülés ellen, és agitációba kezd. Batthyány valóban dühösen távozott Pozsonyból - az általános öröm közepette. Azonban realista volt, nem lépett fel nyilvánosan Deák ellen, jóllehet pl. a Zala megyei közgyűlésen, ahol Deák záró követjelentését tárgyalták, ő is jelen volt.72 A háttértárgyalások hírére felgyorsult a törvényelőkészítő munka is Pozsonyban. Az amnesztia, a „békekötés" után pedig szinte záporoztak az alsótábla által korábban felterjesztett törvényjavaslatokra az uralkodói válaszok, leiratok. 1840. május 4. és 10. között tíz leirat érkezett. Bécsben is elérkezettnek látták az időt a gesztusokra s így a sokáig eredménytelennek tűnő országgyűlésen végül is 55 törvénycikk született, melyek terjedelme a törvénytárban 104 nyomtatott oldal. A magyar nyelv egyedüli hivatalos nyelvvé tételében új lépést sikerült előre tenni. Már az országgyűlés kezdetén a nádor segítségével sikerült elérnie az alsótáblának azt, hogy az uralkodó pár üdvözlése és a viszontüdvözlés - első ízben - magyarul történhetett. Az országgyűlés a továbbiakban magyarul terjeszthette fel feliratait, a Helytartótanács, az udvari kamara, az egyházi hatóságok magyarul voltak kötelesek a magyar hatóságokkal levelezni. Azt viszont még nem lehetett elérni, hogy a királyi leiratok is magyarul készüljenek és azt sem, hogy a hiteles magyar törvényszövegek mellől a latin változat kiküszöböltessék Az oktatási nyelv sem lett általánosan és kötelezően magyar. A nyelvügyben ekkor már nagy ellentétek feszültek. Busan, horvátországi követ még 1839 júniusában tiltakozott a magyar nyelv horvátországi kiterjesztése ellen és nem fogadta el a feliratok magyarnyelvűségét sem, ragaszkodott a latinhoz, mint Horvátország diplomatikai nyelvéhez. (Tudnunk kell, hogy a magyargyűlölő horvát Gaj nem csak lapengedélyt, de magas kormánykitüntetést is kapott 1839-ben.) Deák nagy mérséklettel és empátiával reagált Busan beszédére. Békességet kívánt és azt, hogy a horvátok 71 Trócsányi 338. p. 72 Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban. Zalaegerszeg, 1996. 54- p. Általában az amnesztiáról és körülményeiről: Ferenczi I. 274- p., Varga János: Deák és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete. (Zalai Gyűjtemény 15.) Zalaegerszeg, 1980. (a továbbiakban: Varga) 151- p., Wirkner Lajos: Élményeim. Bp., 1880. 108. p., Trócsányi 443. p., Miskolczy: A kamarilla 112. p., Aldor Imre: A haza bölcse. Emlékkönyv. Bp., 1976. 64. p. 64
