Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen
elveitől el nem álltak.63 Klauzál az alsótáblán finoman utalt Deák háttérmunkájára, persze neve említése nélkül. A leirattal ő sem volt elégedett, ám - mondta - méltányolja a „láthatatlan kéz" munkáját, amely enyhíteni kívánja a nemzet fájdalmát... Az április alkudozással telt, közben az országgyűlés nagy feszültségben élt. A törvényhozási munka felgyorsult, hiszen Bécs tudtul adta az országgyűlés közeli berekesztését.64 A titkos tárgyalásokról minden követnek volt már sejtése, híre, ha a konkrétumokat persze csak kevesen ismerték. A tárgyalások során a nádor és Mailáth Antal kancellár a kegyelmet támogatták, míg pl. Cziráky élesen ellenezte. Metternich időnként hajlott arra, hogy jottányit sem enged, inkább szétzavartatja az országgyűlést - legalábbis emberei ezt híresztelték. Végül a nádor ismételt bécsi útján elérte, hogy új leirat érkezett Pozsonyba, ám ez talán az előzőnél is rosszabb volt, mivel kegyelmet jelentett be, még ha kíméletes, udvarias formában is. Deák megdöbbent, a nádor viszont jelezte, hogy többet nem tehet. Deák mentette a menthetőt: rávette a nádort, hogy ne olvassa fel a leiratot, ismertesse szóban csak úgy, hogy a kegyelem szót ki ne ejtse. így történt, s az 1840. május 1-i elegyes ülésben a nádor szóban jelentette be a királyi rendeletet, mely szerint a börtönben lévő politikai foglyok szabadok, a még folyó pereket pedig megszüntetik.65 Deák párhuzamosan nyilatkozatot fogadtatott el az alsótáblával a szólásszabadsági sérelemről. Két országgyűlésen 23 üzenetváltás történt ez ügyben - szólt a nyilatkozat -, s a rendek fájdalommal látják, hogy érveik cáfolatlanok, felszólításaik eredménytelenek. Nem ismerték el azt, hogy a csak saját személyüket képviselő főrendeknek joguk lenne a nemzet választott képviselőinek kívánságát elutasítani. Az ügyet ezért „... a nemzet alkotmányos buzgó- ságának, a jövő törvényhozás gondoskodásának a teljesített kötelesség nyugtató érzetével adják által."66 Deák a lehetőségeken belül a maximumot vívta ki. A szívós, taktikus, apró lépésenként engedő, de a jogot, elvet fel nem adó politikával, az alsótábla briliáns vezetésével a csatavesztések között is biztosította a méltóságteljes és rendezett visszavonulást. Döntő vereséget nem szenvedett. Az amnesztiát az elitéltek és vádlottak úgy kapták meg, hogy az ellenzék, az alsótábla azt soha nem kérte, és soha nem tagadta meg Wesselényiék ügyét s nem adta fel a jogvédelmet. A szólásszabadsági sérelmet a főrendek két országgyűlés alatt sem engedték Bécsbe felterjeszteni s így megakadályozták azt, hogy az uralkodó kerüljön kínos döntés elé s vívja ki az alsótábla ellenszenvét, tiltakozását. A főrendek lojalitásból felvál63 Uo. III. 234. sz.(rendi üzenet). 64 Uo. III. 174. sz. 65 Uo. IV. 353. sz. A pereket „kegyelemből" megszüntető királyi leirat Pajkossy Gábor által fellelt szövege: KLÖM VII. 622. p. 66 Irományok IV. 427. sz. 62
