Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen
Az alsótáblán tovább folyt az időnyerés, a halogatás politikája. Pontról pontra tárgyalták a régi, évtizedek óta orvosolatlan sérelmeket, majd elővették a magyar nyelvi kívánságokat. A várva várt kedvező megyei utasítások azonban nem érkeztek meg. Már Deák is hajlott az engedményre. Ne élezzük a végtelenségig a helyzetet - mondta bizalmas körben - mert könnyen elveszíthetünk mindent.50 Zarka János vasi követ a július 18-i kerületi ülésen közvetítő javaslattal állt elő: a katonatartás és a Duna-szabályozás kérdésében, azaz a propozíciók második és harmadik pontjához adatokat kérő un. tudakoló felirat mehetne a főrendeken át Bécsbe s így közel két hónap után szóba állnának az uralkodóval, miközben leszögezhetnék, hogy újoncot és adót nem adnak addig, míg Ráday ügye orvosolva nem lesz. Deák időnyerés érdekében a régi, keményebb garancia mellett érvelt. S még sikerült 26:25 arányban nyernie a szavazáson, de úgy, hogy két megye követei ellentétesen szavaztak, s így megyéik érvényes szavazat nélkül maradtak.51 Az egyszavazatos ellenzéki sikerhez hozzájárult az is, hogy Klauzál az ülésen a legjobbkor, az indulatok felforrósodásakor beszédében kiemelte azt, hogy az Allgemeine Zeitung sorra közöl elítélő cikkeket a magyar országgyűlési ellenzékről. E cikkek szerint a magyar ellenzék csak avítt privilégiumait védi, s ezért akasztja meg az országgyűlés menetét. Klauzál azt is jelezte, hogy próbáltak választ elhelyezni a lapban, de erre nem kaptak lehetőséget. Ezt hallván egykét követ ismét harciasabb lett... (Az Allgemeine Zeitung évek óta Bécs zsold- jában állt és nem keveset tett a magyar reformellenzék lejáratására Európában. Maga Metternich is élt a lap adta lehetőségekkel.)52 Az ellenzék folyamatosan a vereség szélén állt. Ha a mérsékelt tábor keményen lépett volna fel, akkor a bukás gyors lehetett volna, hiszen az utasítások zöme nem pártolta már a kényszerítő jogvédelmet, tárgyalásokat szorgalmazott és legfeljebb a törvényjavaslatok és a fő sérelmek együttes felterjesztését támogatta. Deák tekintélyére volt szükség ahhoz, hogy mérsékelt követtársai sem vállalták a nemzeti jogvédelem megbuktatását a történelem előtt. Deák - ha kellett - színjátékra is képes volt: a gyűléseken harcias keménységgel szólt, a háttérben viszont kereste a megegyezés útját, sőt másokat is rávett arra, hogy akár utasításuk ellenére is engedjenek; közben Klauzálnak jutott a kérlelhetetlen ellenzéki szerepe, aki váltig küzdött a kényszerítő záradékokért. A főrendek viszont nem mozdultak, hajthatatlanok voltak. Megvédték Bécset attól, hogy ő kényszerüljön visszautasítani az alsótábla sérelmeit, nyíltan vállalva a súlyos jogsértéseket. A főrendek végig azon dolgoztak, hogy az alsótábla a súlyos és kiemelten kezelt sérelmeket elsüllyessze a többi, évtizedek óta elintézet5« Irományok II. 23., 27. sz„ MÓL Takáts 8263/b. MÓL Takáts 8264/a. 52 MÓL Kancellária, Elnöki 1839/1026. 57
