Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen
utasításba azt, hogy míg a Ráday ügy orvosolva nincs, az alsótábla mást ne tárgyaljon. Hertelendy, Deák követtársa azonban „cenzúrázta" a jelentést, a kormányzatot élesen bíráló részt mérsékeltebbre formálta át. A zalai közgyűlés pótutasításában a Ráday ügyet súlyos sérelemnek nyilvánította, de csak azt írta elő, hogy követei a jogorvoslat előtt az újonc- ill. adóügyet ne tárgyalják. Hertelendy azzal mentegette magát Deákhoz írt levelében, hogy azt szeretné, ha Deák betöl- tené fényes szerepét s nem hozna bajt magára. Hertelendy elutasította a kormányzat depopularizálását, a bírák elleni támadást, a felsőbbség „megvetését". A kormány gáncsolása a nemzetet veszélyezteti - fejezte be, s kérte, hogy mindezt Deák vegye szeretete jeleként. Deák alighanem másként vélekedett.. .46 Június végén bomladozni kezdett az ellenzéki egység. Egyre több követ hajlott az amnesztiára és a prepozíciókban adott törvényjavaslatok tárgyalására.47 Deák ekkor, hogy ismét felrázza társait, valamint időt nyerjen, június végén kerületi ülésen tárgyalásba vétette a szólásszabadsági sérelmeket. Az ellenzék legjobbjai sorra exponálták a kérdést. Deák is szólt a bírák felelősségéről, hozzáfűzve: óriási baj, ha egy nemzet elveszti bizalmát bíráiban. A július 3-i országos ülésen elszabadultak az indulatok. Többen is a bírák leváltását, a bécsi tanácsadók felelősségre vonását követelték. Wesselényi nevének minden említésekor „dörgő" éljen harsant fel. Július 4-én a meghirdetett alsótáblai országos ülést a nádor nem engedte megnyitni az előző napi éles kormányellenes támadások miatt, majd 11-én a rendek és a főrendek együttes, un. „elegyes" ülésén dorgáló királyi levelet olvastak fel.48 Hírek terjedtek az országgyűlés eloszlatásáról, sőt a fegyveres rendteremtésről is. A követek konferenciáztak, keresték a megoldást. Deák kedvenc helyén, a pozsonyi ligetben, séta közben, váltakozó beszélgetőpartnerekkel cserélt eszmét és tartotta a lelket társaiban. Közben a nádorral, Széchenyivel, sőt a pesti adminisztrátorral, Prónay báróval is többször tárgyalt, egyességeket kötött. Megkerülhetetlen volt, mindkét fél számára elfogadott partner. A július 24-i főrendi ülésen az országbíró kijelentette: inkább oszlassák el az országgyűlést, mintsem a főrendek elvi engedményt tegyenek. Egy besúgó szerint az ellenzék magánkörben így reagált: Helyes, inkább oszoljon el az ország- gyűlés, mintsem hogy felhatalmazást adjon a törvénysértésekhez. A besúgó a Deáktól eredő mondást is jelentette: „Az erőszak mindig csak ideiglenes, a jogról való lemondás végleges."49 46 Molnár András: Deák Ferenc „cenzúrázott" követjelentése. In: Levéltári Szemle 1993.3-49. p., Deák 2003.147. p. 47 MÓL Takáts 8245/c. 48 Az 1839-dik Esztendő Magyarország Közgyűlésének írásai, (a továbbiakban: Irományok). 1.18. sz. 49 MÓL Takáts 8269/b. 56
