Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen
mindenki a megyékre tekintett, s a pótutasításokat várta. Ezek lassanként meg is érkeztek, ám nem erősítették Deák pozícióját. Deák ezért új és új tárgyak felvételével, hosszan elnyújtott tárgyalásával nyert időt. A június 17-i országos ülésen az elnöklő személynök (Szerencsy István) erősen bizonygatta, hogy a királyi propozíciók elsődleges tárgyalása törvényes kötelesség; csábítóan azt is jelezte, hogy a királyi tekintély megóvása esetén a rendek is számíthatnak kívánságaik gyorsabb teljesülésére, de nem ért el eredményt. A királyi propozíciók egyébként az újoncozást és a katonatartás kérdését, az adómegajánlást és a Duna-szabályozást tartalmazták. A propozíciók vagy a sérelmek tárgysorozati elsősége régi vita tárgya volt. Már 1825-ben is a rendek a megsértett jogrend helyreállítását tekintették alapkérdésnek, a kormányzat (és velük a főrendek) a propozíciókat. 1832-33-ban, az országgyűlés elején heteken át folyt erről a terméketlen vita, s Deák egyik első követi ténykedése akkor éppen a rendi tábla kezdeményező jogának védelme volt.43 1839. június 17-én a perszonális a propozíciók elsőségét védő beszédében nagy felháborodást keltve jelentette ki, hogy az országgyűlés köteles újoncokat adni, mert a törvényes tíz év letelt, s az akkor bevonultak leszerelnek. Ez olaj volt a tűzre, mivel az ellenzék soha nem ismerte el a hadkiegészítés kötelező voltát.44 Deák is a június 17-i országos ülésen fejtette ki nézeteit a Ráday ügyről, világosan összegezve az érveket. Mindenekelőtt leszögezte: a kormányt és a fejedelmet soha nem fogadja el azonosnak, a jogsértő tanácsosok ugyanis felelősségre vonhatók. Az országgyűlésen a propozíciókat is tárgyalni kell - mondta, a kormánynak viszont orvosolnia kell a sérelmeket. Hogy melyiket vegyék előre, abban a közjó érdeke s a nemzet boldogulása a zsinórmérték. A kormányzatnak mindenkor bizalomra van szüksége, tehát adjon jogorvoslatot és visszaszerzi a bizalmat. Szerencsy csábító szavaira, miszerint az ellenzék könnyeket törölhet le, ha elkezdi a propozíciókat, Deák így felelt: „Ha valakinek, talán a szólónak volna legtöbb joga könnyöket törülni, mert kedves láncokkal van köttetve azokhoz, kiket a szerencsétlenség ért. Ő azonban a haza javát semmi más tekinteteknek sem áldozza fel."45 Deák a kemény jogvédelemhez Zalától sem kapott teljes felhatalmazást. A zalai követek első jelentését ő fogalmazta meg, s ebben azt kérte, hogy a megye adja 43 Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése, küzdelmei. II. rész. Az új Magyarország. Bp., é. n. (a továbbiakban: Beöthy) I. 223. p. 44 Az országgyűlés tárgyalásait Stuller Ferenc kéziratos - utólag két kötetbe rendezett - munkájából tudjuk nyomon követni; a munka kivonatosan közli a kerületi, országos és főrendi ülések naplóit, természetesen időrendben. így csak egy-egy beszéd helyét adjuk meg jegyzetekben. A perszonális jelzett beszéde: I. 32. p. 45 Deák 2001.1. 206. p., a júniusi eseményekhez 1. Erdmann Gyula: Wesselényi Miklós politikai pere és az 1839-40. évi országgyűlés. In: Wesselényi emlékülés. (Szerk. Takács Péter) Fehérgyarmat, 1996. 113-p. 55
