Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen

Mint láttuk, Deák is kénytelen volt óvatos, visszafogott módon nyúlni a polgári reformok kérdéseihez, mert védte az ellenzék egységét a jogvédelemben. Ez Zalában, Pesten sikerült is, összességében nem.

A megyék zöme javasolta a kereskedelmügy, a zsibbasztó vámrendszer tárgyalását, korrekcióját a magyar érdekek figyelembe vételével. Általános óhaj volt a közlekedés (útépítés, vasutak) fejlesztése, a folyamszabályozások felgyorsítása. Számos utasítás tartalmazta az iskolák számának szaporítását, több néptanító képzését. A magyar nyelv diplomatikai nyelvvé tétele is általános szívügy volt, hasonlóan a büntető törvénykönyv kidolgoztatása is. A törvénykönyvvel Zala, Borsod, tehát a következetesen ellenzéki, reformer megyék a büntetőjog polgári alapokra helyezését célozták (ez az 1843-as országgyűlésre készített, országos bizottsági remekműben realizálódott, melyben Deák szerepe meghatározó volt). A mérsékeltebb megyék inkább csak a permeneti káoszt akarták megszüntetni. Az ellenzéki megyék ill. a mérsékeltek egy része felvenni kívánta az előző országgyűlésen kiérlelt, de végül törvénnyé nem lett alsótáblai javaslatot, amely lényegében a vallásszabadság biztosítását tartalmazta, benne a reversalisok tiltásával, eltörlésével és a visszaélésekre okot adó (katolikus vallásról protestáns vallásra való áttérés esetén előírt) 6 heti oktatás megszüntetését.

Mint Zala is, más ellenzéki megyék is számítottak arra, hogy a királyi városok ismét fellépnek a városonként egy-egy szavazat követelésével. Válaszuk ugyanaz volt, amit Deák is megfogalmazott a zalai utasításban. Ellenzék és konzervatívok álláspontja élesen eltért a régóta szorgalmazott országgyűlési újság ügyében. A reformerek természetesen kizárólag az országgyűlés felügyelete alatt álló, a cenzúrától független lapot akartak, míg a Bécs-pártiak, pl. Torontál, nem fogadtak el cenzúrázatlan lapot, mert a gátat nem ismerő szabad sajtó - úgymond - a felforgatás eszköze. Torontál nyíltan kárhoztatta Kossuth Országgyűlési Tudósításait és Törvényhatósági Tudósításait is, mert - szerinte - Kossuth elfogult volt, elferdítette a tényeket és lázított... Igen kellemetlenül érintette az ellenzéket és bizonyára magát Kossuthot is a börtönben az, hogy Zemplén, Kossuth szülőföldje és közéleti pályájának indulópontja is homályosan bár, de megbélyegezte szerkesztői módszereit - jeleként az előző országgyűlésen szilárdan ellenzéki Zemplén átmeneti pálfordulásának.

Az utasítások egy része hallgatott a nemesség privilégiumairól - köztük az adómentességről. Az úrbéri kérdésben a megyék zöme csak az 1836-os törvény végrehajtásának technikai kérdéseire koncentrált. Egyedül Bihar nem kereste a feudalizmuson belüli utat, hanem a jobbágyterhek kényszerítetten kötelező örök- váltságát vetette fel - alighanem először az országban. Igaz, a kártalanítást teljesen a jobbágyokra terhelte volna, méghozzá rövid, tíz esztendős lefutással.37

37 Az 1839. június 7-i pótutasítás: MÓL Takáts 872.

53