Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen
Deák ekkor nem tartotta az időt és a körülményeket alkalmasnak a reformok jelentősebb előre viteléhez. A törvényesség helyreállítása, a reformmozgalom létét biztosító szabadságjogok védelme lett a fő cél - s csak ennek sikere után vélte Deák ígéretesnek a törvényhozói nyugodt, alkotó munkát. így a zalai utasítás további részei kévés lépést javasoltak a polgári átalakulás felé s ezeket is Deák ügyes taktikai érzékkel rejtette el a felületes szemlélő elől. Pl. a nem nemesek birtokképességét és az ősiség eltörlését a hiteltörvényt szorgalmazó részbe tette. Nagyon kellett vigyáznia arra, hogy a sérelmi, jogvédő politikában egységes zalai közgyűlés tagjaival konfliktusba ne kerüljön. Márpedig a konkrét reformok már könnyen megoszthatták a sérelmi politika támogatóit. így Deák szóba sem hozhatta a jobbágyterhek csökkentését, pláne a kilenced eltörlését. De bekerülhetett az utasításba az 1836-os úrbéri törvények pontosítása, a jobbágyokat terhelő katonai élelmezésnél elszenvedett árveszteség (deperdita) megszüntetése, a tized eltörlése. Más zsebére ugyanis a nemesség nagyvonalú volt. A városi kérdésnél Deák leszögezte az utasításban: káros az évszázados szokás megváltoztatása, az hogy a királyi városok 1-1 országgyűlési szavazatát elvették, s az összes város együtt bírt egyetlen szavazattal. Mégis - így Deák - : amíg a városok a királyi kamarától függnek, a követválasztás és utasítás egy szűk körű, önmagát kiegészítő, zárt patríciusréteg kezén van, addig a jelen állapot fenntartandó. A városi belszerkezet demokratizálásával természetesen Deák azonnal támogatta volna a városi szavazatok növelését. A büntetőügy reformja már nem volt halogatható, s már 1832-36-ban is javasolt tárgya volt az országgyűlésnek, de akkor sorra nem került; Deák azonban tudta, hogy a büntető törvénykönyv nagy munkája 1839- ben aligha aktuális, így csak országos bizottság kirendelését indítványozta, melynek munkája az 1843-as országgyűlésen kerülhetett terítékre.33 Deáknak otthon is meg kellett küzdenie a mérsékelt ellenzéki erőkkel. Pl. el kellett állnia az országgyűlési költségek kizárólag a nemesség általi fizetésétől. Követtársa pedig Hertelendy Károly lett, aki már az előző országgyűlésen is nem egyszer nehéz helyzetbe hozta. így 1834-ben a vallásszabadság ügyében Deák ellenében a katolikus klérus érdekét képviselte. Hertelendy feladata akkor is, 1839-ben is Deák mérséklése volt.34 Szám szerint Zalában sem volt egyértelmű az ellenzék többsége; az, hogy 1833-tól 1848-ig Zala (kevés kivétellel) végig a reformellenzék biztos bázisa volt az országgyűlésen, abban Deák szellemi és erkölcsi fölényének volt nem kis szerepe. Az Országos Levéltárban fellelhető követutasításokat elemezve megállapítható: a kormányzat megosztó, manipuláló, sokakat ígéretekkel, ajánlatokkal meg33 A zalai utasítás: MOL N 22. 24. cs. 30.; előzményeiről és tartalmáról: Degré Alajos: Zala megye 1839. évi követutasításai. In: Tanulmányok Deák Ferencről. (Szerk. Degré Alajos) (Zalai Gyűjtemény 5.) Zalaegerszeg, 1976. 217-p. 34 Molnár András: Deák Ferenc „cenzúrázott" követjelentése. In: Levéltári Szemle 1993.3. sz. 49. p. 51
