Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836
a kerületi ülésen támogatta azt az indítványt, hogy a kormány adjon számot az adó hovafordításáról, a megajánlást időhöz, a katonai élelmezés megszüntetéséhez kötötte, (ezt csak 15 megye támogatta) végül „tettleg bémenvén a deperditák megszüntetésébe" a fennálló adónál csaknem 600 ezerrel kevesebbet, 3,8 millió forintot ajánlott (ez lett a többség határozata); majd az országos ülésen, március 9-én, megyéje régi álláspontjának megfelelően a circulatiót, a magyar kiegészítésű ezredek magyar tisztekkel való feltöltését szorgalmazta (ám nem nyerte el a többség támogatását). Miután az uralkodó nem elégedett meg a megajánlott összeggel, a többség megszavazta a magasabb, 1830-ban megállapított összeget - Deák „különös humorral előadott" beszédében mutatott rá arra, hogy a nagyobb adót ajánlók mások vállaira róttak terheket; utóbb az adóajánlathoz kötött „non ultra" (ti. három évre és nem tovább) váltott ki vitákat (és „hallatlan számú elisiót"). Az adómegajánlás kérdése végül három-három felirat és leirat után a „régi" adó megszavazásával és az alsótábla többségének elveit fenntartó határozatával végződött, melyben - emelte ki Deák a követi végjelentésben - „országos határozattá [lön] az, mit eddig a felírásokban nemzetünk ki nem mondott".67 Deák másfél hónappal később terjesztette elő az egerszegi megyegyűlésen követi végjelentését. A terjedelmes jelentést előszóban is előadta: „három óráig szólottám, hetet-havat összehordottam, míg a szám el nem fáradott", írta Kossuthnak a rá jellemző öngúnnyal.68 A jelentéssel iskolát teremtett. „Ezen végjelentésben - olvashatjuk első, néhány évvel később született jellemrajzában -, igen ékes nyelven, nemcsak azt beszéli elő körülményesen: mi történt a lefolyt ország- gyűlésen, hanem politikai legkiszámítottabb okoskodásokban azt is előadja: mi van még jövőben legközelebb tenni való, és az miként leend eszközölhető; egyszersmind a magyar közjognak homályban volt több pontjait felvilágosítja, s törvényhozási magas elveket fejteget - egyszóval az egész munka egy mestermív, mely miként azon lefolyt országgyűlésnek legtökéletesebb históriája, szintúgy vezérfáklyája a jövő törvényhozásnak."69 Deákot az országgyűlés alatt szerzett tapasztalatai megerősítették a fokonkénti haladás célszerűségéről vallott nézeteiben, és határozottan óvott azoktól az illúzióktól, amelyeket kortársai a „rendszeres", egyszerre minden apró részletre kiterjeszkedő reformokhoz fűztek. A jelentés benyújtásának időpontjában már jól látható volt, hogy a kormányzat nem áll meg a Wesselényi perbefogásával megkezdett úton, folytatja azt a 67 KLÖM V. 392-395. p., DFB I. 223-224. p., KLÖM V. 508., 511-512. p./DFB 1.243-244. p., KLÖM V. 522-523., 525. p., DFB I. 245. p., vö. KLÖM V. 550-551., 576. p., DFB 1.251-254. p., vö. KLÖM V. 587- 589. p., KLÖM V. 614-615. p./DFB I. 255-257. p., KLÖM V. 654-655. p./DFB I. 257-258. p.; vö. Deák és Hertelendy követi végjelentésével is, DFB I. 284-286. p./DF:VPÍB I. 141-143. p. 68 Deák Ferenc emlékezete. Összegyűjt., jegyz. Váczy János. II. Levelek 1822-1890. Bp., 1890.12-16. p. 69 Deák Ferencz 1840-ben. Ld. Deák kettős tükörben. 36
